Provérbios 19

¹ Jobb a tökéletesen járó szegény a gonosz nyelvûnél, a ki bolond.

² A lélek sem jó tudomány nélkül; és a ki [csak] a lábával siet, hibázik.

³ Az embernek bolondsága fordítja el az õ útát, és az Úr ellen haragszik az õ szíve.

⁴ A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytõl pedig az õ barátja elválik.

⁵ A hamis tanú büntetetlen nem marad, és a hazugságoknak szólója meg nem szabadul.

⁶ Sokan hizelegnek a nemeslelkû embernek, és minden barát az adakozóé.

⁷ A szegényt minden atyjafia gyûlöli, még barátai is eltávolodnak tõle; unszolja szavakkal, de õk eltünnek.

⁸ A ki értelmet szerez, szereti az életét, a ki megõrzi az értelmességet, jót nyer.

⁹ A hamis bizonyság nem marad büntetlen, és a ki hazugságokat beszél, elvész.

¹⁰ Nem illik a bolondhoz a gyönyörködés; sokkal inkább nem [illik] a szolgának uralkodni a fejedelmeken.

¹¹ Az embernek értelme hosszútûrõvé teszi õt; és ékességére van néki elhallgatni a vétket.

¹² Mint az ifjú oroszlánnak ordítása, olyan a királynak haragja; mint a harmat pedig a füvön, az õ jóakaratja.

¹³ Romlása az õ atyjának a bolond fiú, és mint a szüntelen csepegés, az asszonynak zsémbelõdése.

¹⁴ A ház és marha atyától való örökség; az Úrtól van pedig az értelmes feleség.

¹⁵ A restség álomba merít, és a lomha lélek megéhezik.

¹⁶ A ki megtartja a parancsolatot, megtartja õ magát; a ki nem vigyáz útaira, meghal.

¹⁷ Kölcsön ád az Úrnak, a ki kegyelmes a szegényhez; és az õ jótéteményét megfizeti néki.

¹⁸ Fenyítsd meg a te fiadat, mert még van remény [felõle;] de annyira, hogy õt megöld, ne vigyen haragod.

¹⁹ A nagy haragú [ember] büntetést szenvedjen, mert ha menteni akarod, még növeled [haragját.]

²⁰ Engedj a tanácsnak, és vedd be az erkölcsi oktatást; hogy bölcs légy végre.

²¹ Sok gondolat van az ember elméjében; de csak az Úrnak tanácsa áll meg.

²² A mit leginkább kell embernek kivánni, az irgalmasság az, és jobb a szegény a hazug férfiúnál.

²³ Az Úrnak félelme életre visz; és [az ilyen] megelégedve tölti az éjet, gonoszszal nem illettetik.

²⁴ Bemártja a rest az õ kezét a tálba, de már a szájához nem viszi vissza.

²⁵ Ha a csúfolót megvered, az együgyû lesz okosabb; és ha megdorgálod az eszest, megérti a tudományt.

²⁶ A ki atyjával erõszakoskodik, anyját elûzi: gyalázatos és megszégyenítõ fiú az.

²⁷ Szünjél meg, fiam, hallgatni az olyan tanítást, [mely téged arra visz], hogy a bölcseségnek igéjétõl eltévedj.

²⁸ A semmirevaló bizonyság csúfolja a törvényt; az istentelenek szája elnyeli a gonoszságot.

²⁹ A csúfolóknak készíttettek a büntetések, és az ütések a bolondok hátának.