Provérbios 2

¹ Fiam! ha beveszed az én beszédimet, és az én parancsolatimat elrejted magadnál,

² Ha figyelmeztetvén a bölcsességre a te füleidet, hajtod a te elmédet az értelemre,

³ Igen, ha a bölcseségért kiáltasz, és az értelemért a te szódat felemeled,

⁴ Ha keresed azt, mint az ezüstöt, és mint a kincseket kutatod azt:

⁵ Akkor megérted az Úrnak félelmét, és az Istennek ismeretére jutsz.

⁶ Mert az Úr ád bölcseséget, az õ szájából tudomány és értelem [származik.]

⁷ Az igazaknak valóságos jót rejteget, paizst a tökéletesen járóknak,

⁸ Hogy megõrizze az igazságnak útait, és kegyeseinek útját megtartja.

⁹ Akkor megérted az igazságot, és törvényt és becsületességet, és minden jó útat.

¹⁰ Mert bölcseség megy a te elmédbe, és a tudomány a te lelkedben gyönyörûséges lesz.

¹¹ Meggondolás õrködik feletted, értelem õriz téged,

¹² Hogy megszabadítson téged a gonosznak útától, és a gonoszságszóló férfiútól;

¹³ A kik elhagyják az igazságnak útát, hogy járjanak a setétségnek útain.

¹⁴ A kik örülnek gonoszt cselekedvén, vígadnak a gonosz álnokságokon.

¹⁵ A kiknek ösvényeik görbék, és a kik az õ útaikban gonoszok.

¹⁶ Hogy megszabadítson téged a nem hozzád tartozó asszonytól, az idegentõl, a ki az õ beszédével hizelkedik,

¹⁷ A ki elhagyja az õ ifjúságának férjét, és az õ Istenének szövetségérõl elfelejtkezik;

¹⁸ Mert a halálra hanyatlik az õ háza, és az õ ösvényei az élet nélkül valókhoz.

¹⁹ Valakik mennek ahhoz, nem térnek meg, sem meg nem nyerhetik az életnek útait.

²⁰ Hogy járj a jóknak útjokon, és az igazaknak ösvényeit kövessed.

²¹ Mert az igazak lakják a földet, és a tökéletesek maradnak meg rajta.

²² A gonoszok pedig a földrõl kivágattatnak, és a hitetlenül cselekedõk kiszaggattatnak abból.