2 Samuel

1. Lõn pedig nagy éhség Dávidnak idejében három egész esztendeig egymás után, és megkeresé [e miatt] Dávid az Urat, és monda az Úr: Saulért és az õ vérszopó háznépéért van ez: mivelhogy megölte a Gibeonitákat.

2. Hivatá azért a király a Gibeonitákat és szóla nékik: (A Gibeoniták pedig nem az Izráel fiai közül valók valának, hanem az Emoreusok maradékából, a kiknek az Izráel fiai megesküdtek vala; Saul mindazáltal alkalmat keresett vala, hogy azokat levágassa az Izráel és Júda nemzetsége iránti buzgalmából).

3. És monda Dávid a Gibeonitáknak: Mit cselekedjem veletek, és mivel szerezzek engesztelést, hogy áldjátok az Úrnak örökségét?

4. Felelének néki a Gibeoniták: Nincsen nékünk sem ezüstünk, sem aranyunk Saulnál és az õ házánál, és nem kell mi nékünk, hogy valaki megölettessék Izráelben. És monda: Valamit mondotok, megcselekszem veletek.

5. Akkor mondának a királynak: Annak az embernek a [házából,] a ki megemésztett minket, és a ki ellenünk [gonoszt] gondola, hogy megsemmisíttessünk, és meg ne maradhassunk Izráel egész határában;

6. Adj nékünk hét embert az õ maradékai közül, a kiket felakaszszunk az Úr elõtt, Saulnak, az Úr választottjának Gibeájában. És monda a király: Én átadom.

7. És kedveze a király Méfibósetnek, Jonathán fiának, ki Saul fia vala, az Úr [nevére tett] esküvésért, mely közöttök tétetett, Dávid és Jonathán között, a Saul fia között.

8. De elvevé a király Aja leányának, Rispának két fiát, kiket Saulnak szült vala, Armónit és Méfibósetet, és a Saul leányának, Mikálnak öt fiát, kiket szült Barzillai fiának, Adrielnek, a Méholátból valónak.

9. És adá azokat a Gibeoniták kezébe, a kik felakaszták õket a hegyen az Úr elõtt. Ezek tehát egyszerre heten pusztulának el, és az aratás elsõ napjaiban, az árpaaratás kezdetén ölettek meg.

10. Võn pedig Rispa, Ajának leánya [egy] zsákruhát, és kiteríté azt magának a kõsziklán az aratás kezdetétõl fogva, míg esõ lõn reájok az égbõl: és nem engedé az égi madarakat azokra szállani nappal, sem pedig a mezei vadakat éjszaka.

11. És megmondák Dávidnak, a mit Rispa, Ajának leánya, Saulnak ágyasa cselekedett.

12. Akkor elméne Dávid, és elhozá a Saul és Jonathán tetemeit a Jábes-Gileádbeliektõl, kik ellopták vala azokat a Bethsánnak utczájáról, a hol õket a Filiszteusok felakasztották vala, mikor a Filiszteusok megverték Sault a Gilboa hegyén.

13. És elhozták onnét Saulnak és az õ fiának, Jonathánnak tetemeit, és összeszedték azoknak tetemeit is, a kik felakasztattak.

14. És eltemeték Saulnak és az õ fiának, Jonathánnak tetemeit a Benjámin földében, Sélában, az õ atyjának, Kisnek sírboltjában; és megtették mindazt, a mit a király parancsolt. És kiengesztelõdött ez által Isten az ország iránt.

15. Ezután ismét háborút kezdének a Filiszteusok Izráel ellen; és elméne Dávid az õ szolgáival együtt, és harczolának a Filiszteusok ellen, annyira, hogy Dávid elfárada.

16. Akkor Jisbi Bénób, ki az óriások maradékából való vala (kinek kopjavasa háromszáz rézsiklust nyomott, és új hadi szerszámmal volt felövezve), elhatározá magában, hogy megöli Dávidot;

17. De Abisai, Sérujának fia segített néki és általüté a Filiszteust és megölé. Akkor esküvéssel fogadák néki a Dávid szolgái, ezt mondván: [Soha] többé velünk hadba nem jössz, hogy az Izráelnek szövétnekét el ne oltsad.

18. Lõn azután is harczuk a Filiszteusokkal Gób [városánál,] és Sibbékai, Husát [város]ból való, akkor megölé Sáfot, ki az óriások maradékai közül való vala.

19. Azután újra lõn háború a Filiszteusokkal Góbnál, hol Elkhanán, a Bethlehembõl való Jaharé Oregimnek fia megölé a Gitteus Góliátot, kinek kopjanyele olyan vala, mint a szövõknek zugolyfája.

20. Gáthban is volt háború, hol egy óriás férfi vala, kinek kezein és lábain hat-hat ujjai valának, [azaz] mindenestõl huszonnégy, és ez is óriástól származott vala.

21. És szidalmazá Izráelt, de megölé Jonathán, Dávid bátyjának, Simeának fia.

22. Ezek négyen származtak Gáthban az óriástól, kik mind Dávid keze által és az õ szolgáinak kezeik által estek el.

1. Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá õt minden ellenségeinek kezébõl, és a Saul kezébõl.

2. És monda: Az Úr az én kõsziklám és kõváram, és szabadítóm nékem.

3. Az Isten az én erõsségem, õ benne bízom én.

4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó;

5. Mert halál hullámai vettek engem körül,

6. A pokol kötelei vettek körül,

7. Szükségemben az Urat hívtam,

8. Akkor rengett és remegett a föld,

9. Füst szállt fel orrából,

10. Lehajtá az eget és leszállt,

11. A Khérubon ment és röpült,

12. Sötétségbõl maga körül sátrakat emelt,

13. Az elõtte levõ fényességbõl

14. És dörgött az égbõl az Úr,

15. Ellövé nyilait és szétszórta azokat,

16. És meglátszottak a tenger örvényei,

17. Lenyúlt a magasságból és felvett engem,

18. Hatalmas ellenségimtõl megszabadított engem;

19. Reámtörtek nyomorúságom napján,

20. Tágas helyre vitt ki engem,

21. Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint,

22. Mert megõriztem az Úrnak utait,

23. Mert ítéletei mind elõttem vannak,

24. Tökéletes voltam elõtte, s õrizkedtem rosszaságomtól.

25. Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint,

26. Az irgalmashoz irgalmas vagy,

27. A tisztához tiszta vagy,

28. Segítesz a nyomorult népen,

29. Mert te vagy az én szövétnekem, Uram,

30. Mert veled harczi seregen is átfutok,

31. Az Istennek útja tökéletes;

32. Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül?

33. Isten az én erõs kõváram,

34. Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé,

35. Kezeimet harczra tanítja,

36. Idvességednek paizsát adtad nékem,

37. Lépéseimet kiszélesítetted alattam.

38. Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom õket,

39. Megsemmisítem, eltiprom õket, hogy fel nem kelhetnek,

40. Mert te erõvel öveztél fel engem a harczra,

41. Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem,

42. Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa,

43. Szétmorzsolom õket, mint a föld porát,

44. Megmentettél népemnek pártoskodásaitól,

45. Idegen fiak hizelkednek nékem,

46. Idegen fiak elcsüggednek,

47. Él az Úr és áldott az én kõsziklám.

48. Isten az, ki bosszút áll értem,

49. Ki megment engem ellenségeimtõl,

50. Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között,

51. Nagy segítséget ad az õ királyának,

1. Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, [annak] a férfiúnak szózata, a ki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izráel dalainak kedvencze.

2. Az Úrnak lelke szólott én bennem, és az õ beszéde az én nyelvem által.

3. Izráelnek Istene szólott, Izráelnek kõsziklája mondá nékem: A ki igazságosan uralkodik az emberek felett, a ki Isten félelmével uralkodik:

4. Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljõ, mint a felhõtlen reggel; napsugártól, esõtõl [sarjadzik] a fû a földbõl.

5. Avagy nem ilyen-é az én házam Isten elõtt? Mert örökkévaló szövetséget kötött velem, mindennel ellátva és állandót. Mert az én teljes idvességemet és minden kivánságomat nem sarjadoztatja-é?

6. De az istentelenek mindnyájan olyanok, mint a kitépett tövis, melyhez kézzel nem nyúlnak;

7. Hanem a ki hozzá akar nyúlni is, fejszét és rudat vesz hozzá, hogy ugyanazon helyen tûzzel égettessék meg.

8. Ezek pedig a Dávid erõs [vitézeinek] nevei: Joseb-Bassebet, a Tahkemonita, a ki a testõrök vezére; õ dárdáját forgatván, egy ízben nyolczszázat sebesített meg.

9. Õ utána volt Eleázár, Dódónak fia, ki Ahóhi fia vala; õ egyike a három hõsnek, a kik Dáviddal valának, mikor a Filiszteusok által kigúnyoltatának, összegyülekezvén ott a harczra, és az Izráeliták megfutamodtak volt.

10. Õ megállván, vágta a Filiszteusokat mindaddig, míg a keze elfáradt, és a keze a fegyverhez ragadt. És nagy szabadulást szerze az Úr azon a napon, a nép pedig visszatére õ utána, [de] csak a fosztogatásra.

11. Õ utána volt Samma, a Harárból való Agénak fia. És összegyûlének a Filiszteusok egy seregbe ott, a hol egy darab szántóföld volt tele lencsével, a nép pedig elfutott a Filiszteusok elõl:

12. Akkor õ megálla annak a darab [földnek] közepén, és megoltalmazá azt, és megveré a Filiszteusokat, és az Úr nagy szabadítást szerze.

13. A harmincz vezér közül is hárman lementek, és elérkezének aratáskor Dávidhoz az Adullám barlangjába, mikor a Filiszteusok táborban valának a Réfaim völgyében.

14. Dávid akkor a sziklavárban volt, a Filiszteusok õrsége pedig Bethlehemnél.

15. [Vizet] kivánt vala pedig Dávid, és monda: Kicsoda hozna nékem vizet innom a bethlehemi kútból, mely a kapu elõtt van?

16. Akkor a három vitéz keresztül tört a Filiszteusok táborán, és merítének vizet a bethlehemi kútból, mely a kapu elõtt van, és elhozván, vivék Dávidnak. Õ azonban nem akará meginni, hanem kiönté azt az Úrnak.

17. És monda: Távol legyen tõlem, Uram, hogy én ezt míveljem: avagy azoknak az embereknek vérét [igyam-é meg], kik életöket [halálra ]adva mentek el a [vízért?] És nem akará azt meginni. Ezt mívelte a három hõs.

18. Továbbá Abisai, Joábnak atyjafia, Sérujának fia, a ki e háromnak feje volt, a ki háromszáz ellen felemelvén dárdáját, megölé azokat; és néki nagy híre vala a három között.

19. A három között bizonyára híres volt és azoknak vezére vala, mindazáltal ama hárommal nem ért fel.

20. Benája is, Jójadának fia, vitéz ember, nagytehetségû, a ki Kabséelbõl való vala; ez ölé meg a Moábitáknak két fõvitézét. Ugyanõ elmenvén, az oroszlánt is megölé a veremben, télen.

21. Ugyanõ ölt meg egy Égyiptomból való tekintélyes embert. Az égyiptomi kezében dárda vala, és õ [csak egy] pálczával méne reá; és kivevé az égyiptomi kezébõl a dárdát, és megölé õt a maga dárdájával.

22. Ezeket cselekedé Benája, Jójadának fia, és néki is jó híre vala a három erõs vitéz között.

23. Híres volt õ a harmincz között, mindazáltal ama hárommal nem ért fel. És elõljáróvá tevé õt Dávid a tanácsosok között.

24. Asáel is, Joáb atyjafia, e harmincz közül való, [kik ezek:] Elkhanán, a bethlehemi Dódónak fia.

25. Haród [városbeli] Samma; [azon] Haródból [való] Elika.

26. Héles, Páltiból való; Híra, a Thékoából való Ikkes fia.

27. Abiézer, Anathóthból; Mébunnai, Húsáthból való.

28. Sálmon, Ahóhitból való; Maharai, Nétofátból.

29. Héleb, Bahanának fia, Nétofátból való; Ittai, Ribainak fia, Gibeából való, mely Benjámin fiaié.

30. Benája, Piráthonból való; Hiddai, a patak mellett való Gáhasbeli.

31. Abiálbon, Árbátból való; Azmávet, Bárhumból való.

32. Eljáhba, Sahalbomból való; Jásen fia, Jonathán.

33. Samma, Harárból való; Ahiám, Arárból való Sarárnak fia.

34. Elifélet, Ahásbainak fia, Maakátból való; Eliám, Gilóbeli Akhitófelnek fia.

35. Hesrai, Kármelbõl való; Paharai, Arbiból való.

36. Jigeál, Sobabeli Nátánnak fia; Báni, Gádból való.

37. Sélek, Ammonita; Naharai, Beerótból való, Joábnak, a Séruja fiának fegyverhordozója.

38. Ira, Jithribõl való; Gáreb, Jithribõl való.

39. Hitteus Uriás. Mindössze harminczheten.

1. Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot õ ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.

2. Monda azért Dávid Joábnak, az õ serege fõvezérének: Menj el, járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.

3. És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint a mennyi most van, és lássák [azt] az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király?

4. Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi fõemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elõl, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt.

5. És általkelének a Jordánon és tábort járának Aroer város mellett jobbkéz felõl, Gád völgyében, és Jáser mellett.

6. Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Sídon környékére.

7. Ezután menének a Tírus erõs városához, és a Hivveusoknak és Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felõl való részére, Beersebába.

8. És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva.

9. És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer erõs fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala.

10. Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az õ szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!

11. És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az Úr Gád prófétának, a ki Dávidnak látnoka vala, ezt mondván:

12. Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elõdbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy a szerint cselekedjem veled.

13. Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: [Akarod- é,] hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid elõtt bujdossál és [ellenséged] kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, a ki engem elküldött.

14. És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az õ irgalmassága, és ne essem ember kezébe.

15. Bocsáta annakokáért az Úr döghalált Izráelre, reggeltõl fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva Beersebáig, hetvenezer férfiak.

16. És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen [is], hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, a ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szérûje mellett.

17. És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, a ki a népet vágja vala, és monda: Ímé én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen.

18. Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, [és] rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérûjén.

19. És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr megparancsolta vala.

20. És feltekintvén Arauna, látá, hogy a király az õ szolgáival õ hozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá magát a király elõtt, arczczal a föld felé.

21. És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a király az õ szolgájához jõ? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tõled e szérût, és oltárt építsek ezen az Úrnak, hogy megszünjék a csapás a nép között.

22. Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, a mi néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett;

23. Arauna mindezt, óh király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad.

24. Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tõled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérût és az ökröket ötven ezüst sikluson.

25. És oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égõ és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a csapás Izráelben.

Significados: Saul, Gilboa, Abisai, Ira.

Você está lendo 2 Samuel na edição KAROLI, Károli, em Húngaro.
Este lívro compôe o Antigo Testamento, tem 24 capítulos, e 695 versículos.