Êxodo

1. És elméne egy Lévi nemzetségébõl való férfiú és Lévi-leányt võn feleségûl.

2. És fogada méhében az asszony és fiat szûle; és látá, hogy szép az és rejtegeté három hónapig.

3. De mikor tovább nem rejtegetheté, szerze annak egy gyékény-ládácskát, és bekené azt gyantával és szurokkal s belétevé a gyermeket és letevé a folyóvíz szélén a sás közé.

4. Az õ nénje pedig megáll vala távolról, hogy megtudja: mi történik vele?

5. És aláméne a Faraó leánya, hogy megfürödjék a folyóvízben, szolgálóleányai pedig járkálnak vala a víz partján. És meglátá a ládácskát a sás között s elküldé az õ szolgálóleányát és kihozatá azt.

6. És kinyitá és látá a gyermeket; és ímé egy síró fiú. És könyörûle rajta és monda: A héberek gyermekei közûl való ez.

7. Az õ nénje pedig monda a Faraó leányának: Elmenjek-é s hívjak-é egy szoptatós asszonyt a héber asszonyok közûl, hogy szoptassa néked a gyermeket?

8. És a Faraó leánya monda néki: Eredj el. Elméne azért a leányzó, és elhívá a gyermek anyját.

9. És monda néki a Faraó leánya: Vidd el ezt a gyermeket és szoptasd fel nékem, és én megadom a te jutalmadat. És vevé az asszony a gyermeket és szoptatá azt.

10. És felnevekedék a gyermek, és vivé õt a Faraó leányához, és fia gyanánt lõn annak, és nevezé nevét Mózesnek, és mondá: Mert a vízbõl húztam ki õt.

11. Lõn pedig azokban a napokban, mikor Mózes felnevekedék, kiméne az õ atyjafiaihoz és látá az õ nehéz munkájokat s látá, hogy egy Égyiptombeli férfi üt vala egy héber férfit az õ atyjafiai közûl.

12. Mikor ide-oda tekinte és látá hogy senki sincs, agyonüté az Égyiptombelit és elrejté azt a homokba.

13. Másnap is kiméne és ímé két héber férfi veszekedik vala. És monda annak a ki bûnös vala: Miért vered a te atyádfiát?

14. Az pedig monda: Kicsoda tett téged fõ emberré és bíróvá mi rajtunk? Talán engem is meg akarsz ölni, mint megöléd az égyiptomit? Mózes pedig megfélemlék és monda: Bizony kitudódott a dolog.

15. A Faraó is meghallá azt a dolgot és Mózest halálra keresteti vala: de elfuta Mózes a Faraó elõl és lakozék Midián földén; leûle pedig [egy] kútnál.

16. Midián papjának pedig hét leánya vala, és oda menének és [vizet] húzának és tele merék a válúkat, hogy megitassák atyjoknak juhait.

17. A pásztorok is oda menének és elûzék õket. Mózes pedig felkele és segítséggel lõn nékik és megitatá juhaikat.

18. Mikor atyjokhoz Réhuelhez menének, monda ez: Mi az oka, hogy ma ilyen hamar megjöttetek?

19. Õk pedig mondának: Egy égyiptombeli férfi oltalmaza minket a pásztorok ellen, annakfelette [vizet] is húzott nékünk, és megitatta a juhokat.

20. S monda leányainak: És hol van õ? miért hagytátok ott azt a férfit? hívjátok el, hogy egyék kenyeret.

21. És tetszék Mózesnek, hogy ott maradjon e férfiúnál, és ez feleségül adá Mózesnek az õ leányát, Czipporát.

22. És fiat szûle ez és nevezé nevét Gersomnak, mert mondá: Jövevény voltam az idegen földön.

23. És lõn ama hosszú idõ alatt, meghala az Égyiptom királya, Izráel fiai pedig fohászkodnak vala a szolgaság miatt, és kiáltnak vala és feljuta a szolgaság miatt való kiáltásuk Istenhez.

24. És meghallá Isten az õ fohászkodásukat és megemlékezék Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségérõl.

25. És megtekinté Isten az Izráel fiait és gondja vala rájok Istennek.

1. Mózes pedig õrzi vala az õ ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.

2. És megjelenék néki az Úr angyala tûznek lángjában egy csipkebokor közepébõl, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.

3. S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.

4. És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá õt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.

5. És monda: Ne jõjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

6. És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az õ orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.

7. Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az õ sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sõt ismerem szenvedéseit.

8. Le is szállok, hogy megszabadítsam õt az Égyiptombeliek kezébõl és felvigyem õt arról a földrõl, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.

9. Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják õket az Égyiptombeliek:

10. Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.

11. Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?

12. És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.

13. Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?

14. És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.

15. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségrõl nemzetségre.

16. Menj el és gyûjtsd egybe az Izráel véneit és mondd ezt nékik: Az Úr, a ti atyáitok Istene, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak Istene megjelent nékem, mondván: Megemlékeztem rólatok és arról a mit elkövettek rajtatok Égyiptomban.

17. És mondám: Kiviszlek titeket az égyiptomi nyomorúságból a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok földére, téjjel és mézzel folyó földre.

18. És ha hallgatnak szavadra, akkor elmégy te és az Izráel vénei Égyiptom királyához, s így szóltok néki: Az Úr, a héberek Istene megjelent nékünk; most azért hadd menjünk három napi útra a pusztába, hogy áldozzunk az Úrnak a mi Istenünknek.

19. Én pedig tudom, hogy az égyiptomi király nem engedi meg néktek, hogy elmenjetek, még erõhatalomra sem.

20. Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Égyiptomot mindenféle csudáimmal, melyeket véghez viszek benne; így azután elbocsát titeket.

21. És kedvessé tészem e népet az Égyiptombeliek elõtt, és lészen, hogy mikor kimentek, nem mentek üresen.

22. Kérjen azért minden asszony az õ szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat; és rakjátok azokat fiaitokra és leányaitokra, s így foszszátok ki Égyiptomot.

1. Felele Mózes és monda: De õk nem hisznek nékem s nem hallgatnak szavamra, sõt azt mondják: nem jelent meg néked az Úr.

2. Az Úr pedig monda néki: Mi az a kezedben? S õ monda: Vesszõ.

3. Vesd azt - úgymond - a földre. És veté azt a földre és lõn kígyóvá; és Mózes elfutamodék elõle.

4. Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszõvé lõn az õ kezében.

5. Hogy elhigyjék, hogy megjelent néked az Úr, az õ atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.

6. És ismét monda néki az Úr: Nosza dugd kebeledbe a kezed; és kebelébe dugá kezét és kihúzá: ímé az õ keze poklos vala, olyan mint a hó.

7. És monda: Dugd vissza kebeledbe a kezed: és visszadugá kezét kebelébe és kivevé azt kebelébõl és ímé ismét olyanná lõn mint teste.

8. És ha úgy lenne, hogy nem hisznek néked és nem hallgatnak az elsõ jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.

9. És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízbõl és öntsd a szárazra, és a víz, a mit a folyóvízbõl merítettél, vérré lesz a szárazon.

10. És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap elõttõl fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvû vagyok.

11. Az Úr pedig monda néki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy siketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?

12. Most hát eredj és én lészek a te száddal, és megtanítlak téged arra, a mit beszélned kell.

13. Õ pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, a kit küldeni akarsz.

14. És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia néked a Lévi nemzetségbõl való Áron? Tudom, hogy õ ékesenszóló és ímé õ ki is jõ elõdbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az õ szívében.

15. Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én lészek a te száddal és az õ szájával és megtanítlak titeket arra, a mit cselekedjetek.

16. És õ beszél majd helyetted a néphez és õ lesz néked száj gyanánt, te pedig leszesz néki Isten gyanánt.

17. Ezt a vesszõt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.

18. És méne Mózes és visszatére az õ ipához Jethróhoz és monda néki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Égyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.

19. Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.

20. És felvevé Mózes az õ feleségét és az õ fiait és felülteté õket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.

21. És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó elõtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az õ szívét, és nem bocsátja el a népet.

22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsõszülött fiam az Izráel.

23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsõszülött fiadat.

24. És lõn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala õt ölni.

25. De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az õ fiának elõbõrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!

26. És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körûlmetélkedésért.

27. Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá õt.

28. Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel õt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.

29. És méne Mózes és Áron és egybegyûjték Izráel fiainak minden véneit.

30. És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei elõtt.

31. És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izráel fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magokat és leborulának.

Significados: Faraó.

Você está lendo Êxodo na edição KAROLI, Károli, em Húngaro.
Este lívro compôe o Antigo Testamento, tem 40 capítulos, e 1212 versículos.