1. Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2. Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3. Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4. Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!

5. Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6. A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7. Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8. Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9. Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10. Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

11. Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12. Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13. Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14. Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15. Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

16. Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17. Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18. A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19. A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20. Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.

21. A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

22. Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

23. Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24. Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.

25. Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

26. [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27. Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28. És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

29. Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30. Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

31. Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32. Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.

33. Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.

34. Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35. Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

3. Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?

4. Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

5. Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]

6. Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?

7. Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

8. Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.

9. Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

10. Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.

11. Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

12. Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.

13. Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

14. Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.

15. Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

16. Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]

17. Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

18. Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

19. Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

20. Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

21. Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.

22. Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. [ (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. ]

1. Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.

2. Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?

3. Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.

4. A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

5. Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.

6. A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

7. Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

8. Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.

9. Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

10. Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

11. Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

12. Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

13. A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

14. Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?

15. Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

1. Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

2. Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.

3. Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

4. Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?

5. Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.

6. A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.

7. Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.

8. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

9. A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.

10. Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén.

11. Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.

12. Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

13. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

14. Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.

15. Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

16. Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.

17. Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.

18. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.

19. Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.

20. Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.

21. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

3. Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?

4. Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

5. Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?

6. Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.

7. Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

8. Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

9. Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

10. Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

11. Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

12. Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

13. Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.

14. Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.

15. Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.

16. Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

17. Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.

18. Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

19. Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

20. Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

21. Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

22. Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

23. Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

24. Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!

25. Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

26. És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

27. A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

28. Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

29. Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

1. Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

2. Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

3. Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

4. Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

5. Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

6. Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:

7. Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?

8. Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

9. A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.

10. Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.

11. Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.

12. Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;

13. És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

14. Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

15. Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.

16. A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,

17. [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

18. A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

19. Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

20. Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

21. Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.

22. Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

23. Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

24. Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.

25. Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.

26. Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

27. Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

28. Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.

29. Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]

3. Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

4. Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?

5. Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

6. Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

7. Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?

8. Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.

9. Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.

10. Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

11. Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.

12. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

13. Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

14. Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

15. Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?

16. Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!

17. Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.

18. Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

19. Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

20. Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

21. Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!

22. Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!

23. Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

24. Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.

25. Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

26. Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

27. Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

28. Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

29. Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

30. Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

31. Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

32. Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

33. Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.

34. Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

Você está lendo na edição KAROLI, Károli, em Húngaro.
Este lívro compôe o Antigo Testamento, tem 42 capítulos, e 1060 versículos.