1. Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:

2. Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!

3. Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;

4. A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

5. Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;

6. Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

7. Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

8. Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.

9. A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

10. A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

11. Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.

12. Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

13. A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

14. Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

15. A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

16. A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

17. Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

18. Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

19. Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

20. Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.

21. Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

22. Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.

23. Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

24. Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

25. [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

1. Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

2. Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

3. Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

4. A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

5. Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.

6. Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

7. A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

8. Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

9. És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

10. Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.

11. Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.

12. Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

13. Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

14. Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].

15. Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.

16. Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

17. Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

18. A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

19. A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

20. Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!

21. Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

22. Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

23. Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;

24. De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?

25. Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?

26. Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

27. Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

28. Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.

29. Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

30. Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.

31. Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

1. Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

2. És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3. Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?

4. Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

5. Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

6. Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

7. Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

8. Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!

9. Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

10. Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.

11. Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.

12. Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.

13. Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

14. Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

15. Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

16. Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

17. És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

18. Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!

19. Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

20. Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

21. Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

22. A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

23. Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!

24. Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

25. Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

26. Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

27. És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

28. Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

29. Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

30. (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)

31. Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?

32. (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)

33. Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:

34. Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!

35. Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

36. Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

37. Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38. Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

39. Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

40. Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.

Você está lendo na edição KAROLI, Károli, em Húngaro.
Este lívro compôe o Antigo Testamento, tem 42 capítulos, e 1060 versículos.