1. Ezután megnyitá Jób az õ száját, és megátkozá az õ napját.

2. És szóla Jób, és monda:

3. Veszszen el az a nap, a melyen születtem, és az az éjszaka, a melyen azt mondták: fiú fogantatott.

4. Az a nap legyen sötétség, ne törõdjék azzal az Isten onnét felül, és világosság ne fényljék azon.

5. Tartsa azt fogva sötétség és a halál árnyéka; [a] felhõ lakozzék rajta, nappali borulatok tegyék rettenetessé.

6. Az az éjszaka! Sûrû sötétség fogja be azt; ne soroztassék az az esztendõnek napjaihoz, ne számláltassék a hónapokhoz.

7. Az az éjszaka! Legyen az magtalan, ne legyen örvendezés azon.

8. Átkozzák meg azt, a kik a nappalt átkozzák, a kik bátrak felingerelni a leviathánt.

9. Sötétüljenek el az õ estvéjének csillagai; várja a világosságot, de az ne legyen, és ne lássa a hajnalnak pirját!

10. Mert nem zárta be az én anyám méhének ajtait, és nem rejtette el szemeim elõl a nyomorúságot.

11. Mért is nem haltam meg fogantatásomkor; mért is ki nem multam, mihelyt megszülettem?

12. Mért vettek fel engem térdre, és mért az emlõkre, hogy szopjam?!

13. Mert most feküdném és nyugodnám, aludnám és akkor nyugton pihenhetnék -

14. Királyokkal és az ország tanácsosaival, a kik magoknak kõhalmokat építenek.

15. Vagy fejedelmekkel, a kiknek aranyuk van, a kik ezüsttel töltik meg házaikat.

16. Vagy mért nem lettem olyan, mint az elásott, idétlen gyermek, mint a világosságot sem látott kisdedek?

17. Ott a gonoszok megszünnek a fenyegetéstõl, és ott megnyugosznak, a kiknek erejök ellankadt.

18. A foglyok ott mind megnyugosznak, nem hallják a szorongatónak szavát.

19. Kicsiny és nagy ott [egyenlõ,] és a szolga az õ urától szabad.

20. Mért is ad [Isten] a nyomorultnak világosságot, és életet a keseredett szivûeknek?

21. A kik a halált várják, de nem jön az, és szorgalmasabban keresik mint az elrejtett kincset.

22. A kik nagy örömmel örvendeznek, vigadnak, mikor megtalálják a koporsót.

23. A férfiúnak, a ki útvesztõbe jutott, és a kit az Isten bekerített köröskörül.

24. Mert kenyerem gyanánt van az én fohászkodásom, és sóhajtásaim ömölnek, mint habok.

25. Mert a mitõl remegve remegtem, az jöve reám, és a mitõl rettegtem, az esék rajtam.

26. Nincs békességem, sem nyugtom, sem pihenésem, mert nyomorúság támadt reám.

1. És felele a témáni Elifáz, és monda:

2. Ha szólni próbálunk hozzád, zokon veszed-é? De hát ki bírná türtõztetni magát a beszédben?

3. Ímé sokakat oktattál, és a megfáradott kezeket megerõsítetted;

4. A tántorgót a te beszédeid fentartották, és a reszketõ térdeket megerõsítetted;

5. Most, hogy rád jött [a sor], zokon veszed; hogy téged ért [a baj,] elrettensz!

6. Nem bizodalmad-é a te istenfélelmed, s nem reménységed- é utaidnak becsületessége?

7. Emlékezzél, kérlek, ki az, a ki elveszett ártatlanul, és hol töröltettek el az igazak?

8. A mint én láttam, a kik hamisságot szántanak és gonoszságot vetnek, ugyanazt aratnak.

9. Az Istennek lehelletétõl elvesznek, az õ haragjának szelétõl elpusztulnak.

10. Az oroszlán ordítása, a sakál üvöltése, és az oroszlán-kölykök fogai megsemmisülnek.

11. Az agg oroszlán elvész, ha nincs martaléka, a nõstény oroszlán kölykei elszélednek.

12. Szó lopódzék hozzám, s valami nesz üté meg abból fülemet.

13. Éjjeli látásokon való töprengések között, mikor mély álom fogja el az embereket.

14. Félelem szálla rám, és rettegés, s megreszketteté minden csontomat.

15. Valami szellem suhant el elõttem, s testemnek szõre felborzolódék.

16. Megálla, de ábrázatját föl nem ismerém, egy alak vala szemeim elõtt, mély csend, és [ilyen] szót hallék:

17. Vajjon a halandó igaz-é Istennél: az õ teremtõje elõtt tiszta-é az ember?

18. Ímé az õ szolgáiban sem bízhatik és az õ angyalaiban is talál hibát:

19. Mennyivel inkább a sárházak lakosaiban, a kiknek fundamentumok a porban van, és könnyebben szétnyomhatók a molynál?!

20. Reggeltõl estig gyötrõdnek, s a nélkül, hogy észrevennék, elvesznek örökre.

21. Ha kiszakíttatik belõlök sátoruk kötele, nem halnak-é meg, és pedig bölcsesség nélkül?

1. Kiálts csak! Van-é, a ki felelne néked? A szentek közül melyikhez fordulsz?

2. Mert a bolondot boszúság öli meg, az együgyût pedig buzgóság veszti el.

3. Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.

4. Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, a ki kimentse õket.

5. A mit learatnak néki, az éhezõ eszi meg, a töviskerítésbõl is elviszi azt, kincseiket tõrvetõk nyelik el.

6. Mert nem porból támad a veszedelem s nem földbõl sarjad a nyomorúság!

7. Hanem nyomorúságra születik az ember, a mint felfelé szállnak a parázs szikrái.

8. Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.

9. A ki nagy, végére mehetetlen dolgokat mûvel, és csudákat, a miknek száma nincsen.

10. A ki esõt ad a földnek színére, és a mezõkre vizet bocsát.

11. Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.

12. A ki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.

13. A ki megfogja a bölcseket az õ csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.

14. Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.

15. A ki megszabadítja a fegyvertõl, az õ szájoktól, és az erõsnek kezébõl a szegényt;

16. Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az õ száját.

17. Ímé, boldog ember az, a kit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!

18. Mert õ megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.

19. Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.

20. Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektõl.

21. A nyelvek ostora elõl rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.

22. A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.

23. Mert a mezõn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.

24. Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.

25. Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezõn a fû.

26. Érett korban térsz a koporsóba, a mint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.

27. Ímé ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.

1. Jób pedig felele, és monda:

2. Oh, ha az én bosszankodásomat mérlegre vetnék, és az én nyomorúságomat vele együtt tennék a fontba!

3. Bizony súlyosabb ez a tenger fövenyénél; azért balgatagok az én szavaim.

4. Mert a Mindenható nyilai vannak én bennem, a melyeknek mérge emészti az én lelkemet, és az Istennek rettentései ostromolnak engem.

5. Ordít-é a vadszamár a zöld füvön, avagy bõg-é az ökör az õ abrakja mellett?

6. Vajjon ízetlen, sótalan étket eszik-é az ember; avagy kellemes íze van-é a tojásfehérnek?

7. Lelkem iszonyodik érinteni is; olyanok azok nékem, mint a megromlott kenyér!

8. Oh, ha az én kérésem teljesülne, és az Isten megadná, amit reménylek;

9. És tetszenék Istennek, hogy összetörjön engem, megoldaná kezét, hogy szétvagdaljon engem!

10. Még akkor lenne valami vigasztalásom; újjonganék a fájdalomban, a mely nem kimél, mert nem tagadtam meg a Szentnek beszédét.

11. Micsoda az én erõm, hogy várakozzam; mi az én végem, hogy türtõztessem magam?!

12. Kövek ereje-é az én erõm, avagy az én testem aczélból van-é?

13. Hát nincsen-é segítség számomra; avagy a szabadulás elfutott-é tõlem?!

14. A szerencsétlent barátjától részvét illeti meg, még ha elhagyja is a Mindenhatónak félelmét.

15. Atyámfiai hûtlenül elhagytak mint a patak, a mint túláradnak medrükön a patakok.

16. A melyek szennyesek a jégtõl, a melyekben [olvadt] hó hömpölyög;

17. Mikor átmelegülnek, elapadnak, a hõség miatt fenékig száradnak.

18. Letérnek útjokról a vándorok; felmennek a sivatagba [utánok] és elvesznek.

19. Nézegetnek utánok Téma vándorai; Sébának utasai bennök reménykednek.

20. Megszégyenlik, hogy bíztak, közel mennek és elpirulnak.

21. Így lettetek ti most semmivé; látjátok a nyomort és féltek.

22. Hát mondtam-é: adjatok nékem [valamit,] és a ti jószágotokból ajándékozzatok meg engem?

23. Szabadítsatok ki engem az ellenség kezébõl, és a hatalmasok kezébõl vegyetek ki engem?

24. Tanítsatok meg és én elnémulok, s a miben tévedek, értessétek meg velem.

25. Oh, mily hathatósak az igaz beszédek! De mit ostoroz a ti ostorozásotok?

26. Szavak ostorozására készültök-é? Hiszen a szélnek valók a kétségbeesettnek szavai!

27. Még az árvának is néki esnétek, és [sírt] ásnátok a ti barátotoknak is?!

28. Most hát tessék néktek rám tekintenetek, és szemetekbe csak nem hazudom?

29. Kezdjétek újra kérlek, ne legyen hamisság. Kezdjétek újra, az én igazságom még mindig áll.

30. Van-é az én nyelvemen hamisság, avagy az én ínyem nem veheti-é észre a nyomorúságot?

1. Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön, és az õ napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai?

2. A mint a szolga kívánja az árnyékot, és a mint a béres reményli az õ bérét:

3. Úgy részesültem én keserves hónapokban, és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.

4. Ha lefekszem, azt mondom: mikor kelek föl? de hosszú az estve, és betelek a hánykolódással [reggeli] szürkületig.

5. Testem férgekkel van fedve és a pornak piszokjával; bõröm összehúzódik és meggennyed.

6. Napjaim gyorsabbak voltak a vetélõnél, és most reménység nélkül tünnek el.

7. Emlékezzél meg, hogy az én életem csak egy lehellet, és az én szemem nem lát többé jót.

8. Nem lát engem szem, a mely rám néz; te rám [veted] szemed, de már nem vagyok!

9. A felhõ eltünik és elmegy, így a ki leszáll a [sír]ba, nem jõ fel [többé].

10. Nem tér vissza többé az õ hajlékába, és az õ helye nem ismeri õt többé.

11. Én sem tartóztatom hát meg az én számat; szólok az én lelkemnek fájdalmában, és panaszkodom az én szívemnek keserûségében.

12. Tenger vagyok-é én, avagy czethal, hogy õrt állítasz ellenem?

13. Mikor azt gondolom, megvigasztal engem az én nyoszolyám, megkönnyebbíti panaszolkodásomat az én ágyasházam:

14. Akkor álmokkal rettentesz meg engem és látásokkal háborítasz meg engem;

15. Úgy, hogy inkább választja lelkem a megfojtatást, inkább a halált, mint csontjaimat.

16. Utálom! Nem akarok örökké élni. Távozzál el tõlem, mert nyomorúság az én életem.

17. Micsoda az ember, hogy õt ily nagyra becsülöd, és hogy figyelmedet fordítod reá?

18. Meglátogatod õt minden reggel, és minden szempillantásban próbálod õt.

19. Míglen nem fordítod el tõlem szemedet, nem távozol csak addig is tõlem, a míg nyálamat lenyelem?

20. Vétkeztem! Mit cselekedjem én néked, oh embereknek õrizõje? Mért tettél ki czéltáblául magadnak? Mért legyek magamnak is terhére.

21. És mért nem bocsátod meg vétkemet és nem törlöd el az én bûnömet? Hiszen immár a porban fekszem, és ha keresel engem, nem leszek.

1. Akkor felele a sukhi Bildád, és monda:

2. Meddig szólasz még efféléket, és lesz a te szádnak beszéde sebes szél?

3. Elforgatja-é Isten az ítéletet, avagy a Mindenható elforgatja-é az igazságot?

4. Ha a te fiaid vétkeztek ellene, úgy az õ gonoszságuk miatt vetette el õket.

5. De ha te az Istent buzgón keresed, és a Mindenhatóhoz [bocsánatért] könyörögsz;

6. Ha tiszta és becsületes vagy, akkor legott felserken éretted, és békességessé teszi a te igazságodnak hajlékát.

7. És ha elõbbi állapotod szegényes volt, ez utáni állapotod boldog lesz nagyon.

8. Mert kérdezd meg csak az azelõtti nemzedéket, és készülj csak fel az õ atyáikról való tudakozódásra!

9. Mert mi csak tegnapiak vagyunk és semmit nem tudunk, mert a mi napjaink csak árnyék e földön.

10. Nem tanítanak-é meg azok téged? Nem mondják-é meg néked, és nem beszélik-é meg szívök szerint néked?!

11. Felnövekedik-é a káka mocsár nélkül, felnyúlik-é a sás víz nélkül?

12. Még gyenge korában, ha fel nem szakasztják is, minden fûnél elébb elszárad.

13. Ilyenek az ösvényeik mindazoknak, a kik Istenrõl elfeledkeznek, és a képmutatónak reménysége [is ]elvész.

14. Mivel szétfoszol bizakodása, és bizodalma olyan lesz, mint a pókháló.

15. Házára támaszkodik, és nem áll meg; kapaszkodik belé, és nem marad meg.

16. Bõ nedvességû ez a napfényen [is,] és ágazata túlnõ a kertjén.

17. Gyökerei átfonódnak a kõhalmon; átfúródnak a szikla-rétegen.

18. Ámha kiirtják helyérõl, megtagadja ez õt: Nem láttalak!

19. Ímé ez az õ pályájának öröme! És más hajt ki a porból.

20. Ímé az Isten nem veti meg az ártatlant, de a gonoszoknak sem ád elõmenetelt.

21. Még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.

22. Gyûlölõid szégyenbe öltöznek, és a gonoszok sátora megsemmisül.

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?

3. Ha perelni akarna õ vele, ezer közül egy sem felelhetne meg néki.

4. Bölcs szívû és hatalmas erejû: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?

5. A ki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja õket haragjában.

6. A ki kirengeti helyébõl a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.

7. A ki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.

8. A ki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.

9. A ki teremtette a gönczölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.

10. A ki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csudákat megszámlálhatatlanul.

11. Ímé, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy elõttem, de nem veszem észre.

12. Ímé, ha elragad [valamit,] ki akadályozza meg; ki mondhatja néki: Mit cselekszel?

13. Ha az Isten el nem fordítja az õ haragját, alatta meghajolnak Ráháb czinkosai is.

14. Hogyan felelhetnék hát én meg õ néki, és lelhetnék vele szemben szavakat?

15. A ki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék néki; kegyelemért könyörögnék ítélõ birámhoz.

16. Ha segítségül hívnám és felelne is nékem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;

17. A ki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.

18. Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserûséggel lakatna jól.

19. Ha erõre kerülne a dolog? Ímé, õ igen erõs; és ha ítéletre? Ki tûzne ki én nékem napot?

20. Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bûnössé tenne engemet.

21. Ártatlan vagyok, nem törõdöm lelkemmel, útálom az életemet.

22. Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít õ ártatlant és gonoszt!

23. Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bûntelenek megpróbáltatását.

24. A föld a gonosz kezébe adatik, a ki az õ biráinak arczát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát õ?

25. Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.

26. Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyû.

27. Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:

28. Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bûntelennek engem.

29. Rossz ember vagyok én! Minek fáraszszam hát magamat hiába?

30. Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:

31. Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is útálnának engem.

32. Mert nem ember õ, mint én, hogy néki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.

33. Nincs is közöttünk igazlátó, a ki kezét közbe vethesse kettõnk között!

34. Venné csak el rólam az õ veszszejét, és az õ rettentésével ne rettegtetne engem:

35. Akkor szólanék és nem félnék tõle: mert nem így vagyok én magammal!

1. Lelkembõl útálom az életemet, megeresztem felõle panaszomat; szólok az én lelkem keserûségében.

2. Azt mondom az Istennek: Ne kárhoztass engem; add tudtomra, miért perlesz velem?!

3. Jó-é az néked, hogy nyomorgatsz, hogy megútálod kezednek munkáját, és a gonoszok tanácsát támogatod?

4. Testi szemeid vannak-é néked, és úgy látsz-é te, a mint halandó lát?

5. Mint a halandónak napjai, olyanok-é a te napjaid, avagy a te éveid, mint az embernek napjai?

6. Hogy az én álnokságomról tudakozol, és az én vétkem után kutatsz.

7. Jól tudod te azt, hogy én nem vagyok gonosz, még sincs, a ki kezedbõl kiszabadítson!

8. Kezeid formáltak engem és készítének engem egészen köröskörül, és mégis megrontasz engem?!

9. Emlékezzél, kérlek, hogy mint valami agyagedényt, úgy készítettél engem, és ismét porrá tennél engem?

10. Nem úgy öntél-é engem, mint a tejet és mint a sajtot, megoltottál engem?

11. Bõrrel és hússal ruháztál fel engem, csontokkal és inakkal befedeztél engem.

12. Életet és kegyelmet szerzettél számomra, és a te gondviselésed õrizte az én lelkemet.

13. De ezeket elrejtetted a te szívedben, és tudom, hogy ezt tökélted el magadban:

14. Ha vétkezem, mindjárt észreveszed rajtam, és bûnöm alól nem mentesz föl engem.

15. Ha istentelen vagyok, jaj nékem; ha igaz vagyok, sem emelem föl fejemet, eltelve gyalázattal, de tekints nyomorúságomra!

16. Ha pedig felemelkednék az, mint oroszlán kergetnél engem, és ismét csudafájdalmakat bocsátanál reám.

17. Megújítanád a te bizonyságidat ellenem, megöregbítenéd a te boszúállásodat rajtam; váltakozó és állandó sereg volna ellenem.

18. Miért is hoztál ki engem anyámnak méhébõl? Vajha meghaltam volna, és szem nem látott volna engem!

19. Lettem volna, mintha nem is voltam volna; anyámnak méhébõl sírba vittek volna!

20. Hiszen kevés napom van még; szünjék meg! Forduljon el tõlem, hadd viduljak fel egy kevéssé,

21. Mielõtt oda megyek, honnét nem térhetek vissza: a sötétségnek és a halál árnyékának földébe;

22. Az éjféli homálynak földébe, a mely olyan, mint a halál árnyékának sürû setétsége; hol nincs rend, és a világosság olyan, mint a sürû setétség.

1. Felele a Naamából való Czófár, és monda:

2. A sok beszédre ne legyen-é felelet? Avagy a csácsogó embernek legyen-é igaza?

3. Fecsegéseid elnémítják az embereket, és csúfolódol is és ne legyen, a ki megszégyenítsen?!

4. Azt mondod: Értelmes az én beszédem, tiszta vagyok a te szemeid elõtt.

5. De vajha szólalna meg maga az Isten, és nyitná meg ajkait te ellened!

6. És jelentené meg néked a bölcsességnek titkait, hogy kétszerte többet ér az az okoskodásnál, és tudnád meg, hogy az Isten még el is engedett néked a te bûneidbõl.

7. Az Isten mélységét elérheted-é, avagy a Mindenhatónak tökéletességére eljuthatsz-é?

8. Magasabb az égnél: mit teszel tehát? Mélyebb az alvilágnál; hogy ismerheted meg?

9. Hosszabb annak mértéke a földnél, és szélesebb a tengernél.

10. Ha megtapos, elzár és ítéletet tart: ki akadályozhatja meg?

11. Mert õ jól ismeri a csalárd embereket, látja az álnokságot, még ha nem figyelmez is arra!

12. És értelmessé teheti a bolond embert is, és emberré szülheti a vadszamár csikóját is.

13. Ha te a te szívedet felkészítenéd, és kezedet felé terjesztenéd;

14. Ha a hamisságot, a mely a te kezedben van, távol tartanád magadtól, és nem lakoznék a te hajlékodban gonoszság;

15. Akkor a te arczodat fölemelhetnéd szégyen nélkül, erõs lennél és nem félnél;

16. Sõt a nyomorúságról is elfelejtkeznél, és mint lefutott vizekrõl, úgy emlékeznél arról.

17. Ragyogóbban kelne idõd a déli fénynél, és az éjféli sötétség is olyan lenne, mint a [kora] reggel.

18. Akkor bíznál, mert volna reménységed; és ha széttekintenél, biztonságban aludnál.

19. Ha lefeküdnél, senki föl nem rettentene, sõt sokan hizelegnének néked.

20. De a gonoszok szemei elepednek, menedékök eltünik elõlök, és reménységök: a lélek kilehellése!

1. Felele erre Jób, és monda:

2. Bizonyára ti magatok vagytok a nép, és veletek kihal a bölcseség!

3. Nékem is van annyi eszem, mint néktek, és nem vagyok alábbvaló nálatok, és ki ne tudna ilyenféléket?

4. Kikaczagják a saját barátai azt, mint engem, a ki Istenhez kiált és meghallgatja õt. Kikaczagják az igazat, az ártatlant!

5. A szerencsétlen megvetni való, gondolja, a ki boldog; ez vár azokra, a kiknek lábok roskadoz.

6. A kóborlók sátrai csendesek és bátorságban vannak, a kik ingerlik az Istent, és a ki kezében hordja Istenét.

7. Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat, majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked.

8. Avagy beszélj a földdel és az megtanít téged, a tengernek halai is elbeszélik néked.

9. Mindezek közül melyik nem tudja, hogy az Úrnak keze cselekszi ezt?

10. A kinek kezében van minden élõ állatnak élete, és minden egyes embernek a lelke.

11. Nemde nem a fül próbálja-é meg a szót, és az íny kóstolja meg az ételt?

12. A vén emberekben van-é a bölcseség, és az értelem a hosszú életben-é?

13. Õ nála van a bölcseség és hatalom, övé a tanács és az értelem.

14. Ímé, a mit leront, nem épül föl az; ha valakire rázárja [az ajtót,] nem nyílik föl az.

15. Ímé, ha a vizeket elfogja, kiszáradnak; ha kibocsátja õket, felforgatják a földet.

16. Õ nála van az erõ és okosság; övé az eltévelyedett és a ki tévelygésre visz.

17. A tanácsadókat fogságra viszi, és a birákat megbolondítja.

18. A királyok bilincseit feloldja, és övet köt derekukra.

19. A papokat fogságra viszi, és a hatalmasokat megbuktatja.

20. Az ékesen szólótól eltávolítja a beszédet és a vénektõl elveszi a tanácsot.

21. Szégyent zúdít az elõkelõkre, és a hatalmasok övét megtágítja.

22. Feltárja a sötétségbõl a mélységes titkokat, és a halálnak árnyékát is világosságra hozza.

23. Nemzeteket növel fel, azután elveszíti õket; nemzeteket terjeszt ki messzire, azután elûzi õket.

24. Elveszi eszöket a föld népe vezetõinek, és úttalan pusztában bujdostatja õket.

25. És világtalan setétben tapogatóznak, és tántorognak, mint a részeg.

1. Ímé, mindezeket látta az én szemem, hallotta az én fülem és megértette.

2. A mint ti tudjátok, úgy tudom én is, és nem vagyok alábbvaló nálatok.

3. Azonban én a Mindenhatóval akarok szólani; Isten elõtt kivánom védeni ügyemet.

4. Mert ti hazugságnak mesterei vagytok, és mindnyájan haszontalan orvosok.

5. Vajha legalább mélyen hallgatnátok, az még bölcseségtekre lenne.

6. Halljátok meg, kérlek, az én feddõzésemet, és figyeljetek az én számnak pörlekedéseire.

7. Az Isten kedvéért szóltok-é hamisságot, és õ érette szóltok-é csalárdságot?

8. Az õ személyére néztek-é, ha Isten mellett tusakodtok?

9. lesz-é az, ha egészen kiismer benneteket, avagy megcsalhatjátok-é õt, a mint megcsalható az ember?

10. Keményen megbüntet, ha titkon vagytok is személyválogatók.

11. Az õ fensége nem rettent-é meg titeket, a tõle való félelem nem száll-é rátok?

12. A ti emlékezéseitek hamuba írott példabeszédek, a ti menedékváraitok sárvárak.

13. Hallgassatok, ne bántsatok: hadd szóljak én, akármi essék is rajtam.

14. Miért szaggatnám fogaimmal testemet, és miért szorítanám markomba lelkemet?

15. Ímé, megöl engem! Nem reménylem; hiszen csak utaimat akarom védeni elõtte!

16. Sõt az lesz nékem segítségül, hogy képmutató nem juthat elébe.

17. Hallgassátok meg figyelmetesen az én beszédemet, vegyétek füleitekbe az én mondásomat.

18. Ímé, elõterjesztem ügyemet, tudom, hogy nékem lesz igazam.

19. Ki az, a ki perelhetne velem? Ha most hallgatnom kellene, úgy kimulnék.

20. Csak kettõt ne cselekedj velem, szined elõl akkor nem rejtõzöm el.

21. Vedd le rólam kezedet, és a te rettentésed ne rettentsen engem.

22. Azután szólíts és én felelek, avagy én szólok hozzád és te válaszolj.

23. Mennyi bûnöm és vétkem van nékem? Gonoszságomat és vétkemet add tudtomra!

24. Mért rejted el arczodat, és tartasz engemet ellenségedül?

25. A letépett falevelet rettegteted-é, és a száraz pozdorját üldözöd-é?

26. Hogy ily [sok] keserûséget szabtál reám, és az én ifjúságomnak vétkét örökölteted velem?!

27. Hogy békóba teszed lábaimat, vigyázol minden én utamra, és vizsgálod lábomnak nyomait?

28. Az pedig elsenyved, mint a redves fa, mint ruha, a melyet moly emészt.

1. Az asszonytól született ember rövid életû és háborúságokkal bõvelkedõ.

2. Mint a virág, kinyílik és elhervad, és eltünik, mint az árnyék és nem állandó.

3. Még az ilyen ellen is felnyitod-é szemeidet, tennen magaddal törvénybe állítasz-é engem?

4. Ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki.

5. Nincsenek-é meghatározva napjai? Az õ hónapjainak számát te tudod; határt vetettél néki, a melyet nem hághat át.

6. Fordulj el azért tõle, hogy nyugodalma legyen, hogy legyen napjában annyi öröme, mint egy béresnek.

7. Mert a fának van reménysége; ha levágják, ismét kihajt, és az õ hajtásai el nem fogynak.

8. Még ha megaggodik is a földben a gyökere, és ha elhal is a porban törzsöke:

9. A víznek illatától kifakad, ágakat hajt, mint a csemete.

10. De ha a férfi meghal és elterül; ha az ember kimúlik, hol van õ?

11. Mint a víz kiapad a tóból, a patak elapad, kiszárad:

12. Úgy fekszik le az ember és nem kél fel; az egek elmúlásáig sem ébrednek, nem költetnek föl az õ álmukból.

13. Vajha engem a holtak országában tartanál; rejtegetnél engemet addig, a míg elmúlik a te haragod; határt vetnél nékem, azután megemlékeznél rólam!

14. Ha meghal az ember, vajjon feltámad-é? [Akkor] az én hadakozásom minden idejében reménylenék, míglen elkövetkeznék az én elváltozásom.

15. Szólítanál és én felelnék néked, kivánkoznál a te kezednek alkotása után.

16. De most számlálgatod az én lépéseimet, és nem nézed el az én vétkeimet!

17. Gonoszságom egy csomóba van lepecsételve, és hozzáadod bûneimhez.

18. Még a hegy is szétomlik, ha eldõl; a szikla is elmozdul helyérõl;

19. A köveket lekoptatja a víz, a földet elsodorja annak árja: az ember reménységét is úgy teszed semmivé.

20. Hatalmaskodol rajta szüntelen és õ elmegy; megváltoztatván az arczát, úgy bocsátod el õt.

21. Ha tisztesség éri is fiait, nem tudja; ha megszégyenülnek, nem törõdik velök.

22. Csak õmagáért fáj még a teste, és a lelke is õmagáért kesereg.

1. Majd felele a Témánból való Elifáz és monda:

2. Vajjon a bölcs felelhet-é [ilyen] szeles tudománynyal, és megtöltheti-é a hasát keleti széllel?

3. Vetekedvén oly beszéddel, a mely nem használ, és oly szavakkal, a melyekkel semmit sem segít.

4. Te már semmivé akarod tenni az [Isten] félelmét is; és megkevesbíted az Isten elõtt való buzgólkodást is!

5. Mert gonoszságod oktatja a te szádat, és a csalárdok nyelvét választottad.

6. A te szád kárhoztat téged, nem én, és a te ajakaid bizonyítanak ellened.

7. Te születtél-é az elsõ embernek; elébb formáltattál-é, mint a halmok?

8. Az Isten tanácsában hallgatóztál-é, és a bölcseséget magadhoz ragadtad-é?

9. Mit tudsz te, a mit mi nem tudunk, és mit értesz olyat, a mi nálunk nem volna meg?

10. Õsz is, agg is van közöttünk, jóval idõsebb a te atyádnál.

11. Csekélységek-é elõtted Istennek vigasztalásai, és a beszéd, a mely szeliden bánt veled?

12. Merre ragadt téged a szíved, és merre pillantottak a te szemeid?

13. Hogy Isten ellen fordítod a te haragodat, és ilyen szavakat eresztesz ki a szádon?

14. Micsoda a halandó, hogy tiszta lehetne, és hogy igaz volna, a ki asszonytól születik?

15. Ímé, még az õ szenteiben sem bízok, az egek sem tiszták az õ szemében:

16. Mennyivel kevésbbé az útálatos és a megromlott ember, a ki úgy nyeli a hamisságot, mint a vizet?!

17. Elmondom néked, hallgass rám, és a mint láttam, úgy beszélem el;

18. A mit a bölcsek is hirdettek, és nem titkoltak el, mint atyáiktól valót;

19. A kiknek egyedül adatott vala a föld, és közöttük idegen nem megy vala.

20. Az istentelen kínozza önmagát egész életében, és az erõszakoskodó elõtt is rejtve van az õ esztendeinek száma.

21. A félelem hangja [cseng] az õ füleiben; a békesség [ide]jén tör rá a pusztító!

22. Nem hiszi, hogy kijut a sötétségbõl, mert kard hegyére van õ kiszemelve.

23. Kenyér után futkos, hogy hol volna? Tudja, hogy közel van hozzá a sötétség napja.

24. Háborgatják õt a nyomorúság és rettegés; leverik õt, mint valami háborúra felkészült király.

25. Mert az Isten ellen nyujtotta ki kezét, és erõsködött a Mindenható ellen;

26. [Kinyujtott] nyakkal rohant ellene, domború pajzsainak fellege alatt.

27. Mivel befedezte az arczát kövérséggel, és hájat borított tomporára;

28. És lakozott elrombolt városokban; lakatlan házakban, a melyek dûlõfélben vannak:

29. Meg nem gazdagodik, vagyona meg nem marad, jószága nem lepi el a földet.

30. Nem menekül meg a setétségtõl, sarjadékát láng perzseli el, és szájának lehelletétõl pusztul el.

31. Ne higyjen a hívságnak, a ki megcsalatott, mert hívság lészen annak jutalma.

32. Nem idejében telik el [élete,] és az ága ki nem virágzik.

33. Lehullatja, mint a szõlõvesszõ az õ egresét, elhányja, mint az olajfa az õ virágát.

34. Mert a képmutató házanépe meddõ, és tûz emészti meg az ajándékból való sátrakat.

35. Nyomorúságot fogan, álnokságot szül, és az õ méhök csalárdságot érlel.

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Efféle dolgokat sokat hallottam. Nyomorult vigasztalók vagytok ti mindnyájan!

3. Vége lesz-é már a szeles beszédeknek, avagy mi ingerel téged, hogy [így] felelsz?

4. Én is szólhatnék úgy mint ti, csak volna a ti lelketek az én lelkem helyén! Szavakat fonhatnék össze ellenetek; csóválhatnám miattatok a fejemet;

5. Erõsíthetnélek titeket [csak] a szájammal és ajakim mozgása kevesbítené [fájdalmatokat.]

6. Ha szólnék is, nem kevesbbednék a keserûségem; ha veszteglek is: micsoda távozik el tõlem?

7. Most pedig már fáraszt engemet. Elpusztítád egész házam népét.

8. Hogy összenyomtál engem, ez bizonyság lett; felkelt ellenem az én ösztövérségem is, szemtõl-szembe bizonyít ellenem.

9. Haragja széttépett és üldöz engem. Fogait csikorgatta rám, ellenségemként villogtatja felém tekintetét.

10. Feltátották ellenem szájokat, gyalázatosan arczul csapdostak engem, összecsõdültek ellenem.

11. Adott engem az Isten az álnoknak, és a gonoszok kezébe ejte engemet.

12. Csendességben valék, de szétszaggata engem; nyakszirten ragadott és szétzúzott engem, czéltáblává tûzött ki magának.

13. Körülvettek az õ íjászai; veséimet meghasítja és nem kimél; epémet a földre kiontja.

14. Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hõs.

15. Zsák-ruhát varrék az én [fekélyes] bõrömre, és a porba fúrtam be az én szarvamat.

16. Orczám a sírástól kivörösödött, szempilláimra a halál árnyéka [szállt;]

17. Noha erõszakosság nem tapad kezemhez, és az én imádságom tiszta.

18. Oh föld, az én véremet el ne takard, és ne legyen hely az én kiáltásom számára!

19. Még most is ímé az égben van az én bizonyságom, és az én tanuim a magasságban!

20. Csúfolóim a saját barátaim, azért az Istenhez sír fel az én szemem,

21. Hogy ítélje meg az embernek Istennel, és az ember fiának az õ felebarátjával való dolgát.

22. Mert a kiszabott esztendõk letelnek, és én útra kelek és nem térek vissza. [ (Job 16:23) Lelkem meghanyatlott, napjaim elfogynak, vár rám a sír. ]

1. Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.

2. Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?

3. Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.

4. A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

5. Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.

6. A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

7. Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

8. Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.

9. Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

10. Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

11. Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

12. Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

13. A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

14. Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?

15. Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

1. Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

2. Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.

3. Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

4. Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?

5. Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.

6. A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.

7. Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.

8. Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

9. A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.

10. Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén.

11. Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.

12. Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

13. Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

14. Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.

15. Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

16. Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.

17. Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.

18. A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.

19. Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.

20. Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.

21. Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

3. Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?

4. Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

5. Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?

6. Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.

7. Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

8. Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

9. Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

10. Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

11. Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

12. Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

13. Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.

14. Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.

15. Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.

16. Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

17. Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.

18. Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

19. Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

20. Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

21. Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

22. Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

23. Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

24. Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!

25. Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

26. És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

27. A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

28. Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

29. Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

1. Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

2. Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

3. Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

4. Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

5. Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

6. Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:

7. Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?

8. Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

9. A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.

10. Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.

11. Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.

12. Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;

13. És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

14. Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

15. Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.

16. A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,

17. [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

18. A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

19. Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

20. Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

21. Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.

22. Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

23. Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

24. Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.

25. Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.

26. Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

27. Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

28. Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.

29. Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]

3. Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

4. Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?

5. Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

6. Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

7. Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?

8. Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.

9. Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.

10. Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

11. Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.

12. Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

13. Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

14. Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

15. Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?

16. Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!

17. Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.

18. Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

19. Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

20. Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

21. Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!

22. Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!

23. Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

24. Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.

25. Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

26. Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

27. Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

28. Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

29. Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

30. Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

31. Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

32. Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

33. Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.

34. Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

1. Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:

2. Az Istennek használ-é az ember? Sõt önmagának használ az okos!

3. Gyönyörûségére van-é az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-é, hogy feddhetetlenül jársz?

4. A te [isteni] félelmedért fedd-é téged, és [azért] perel-é veled?

5. Avagy nem sok-é a te gonoszságod, és nem véghetetlen-é a te hamisságod?

6. Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.

7. Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezõtõl megtagadtad a kenyeret.

8. A ki hatalmas volt, azé vala az ország, és a ki nagytekintélyû volt, az lakik vala rajta.

9. Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.

10. Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;

11. Avagy a setétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, a mely elborít!

12. Hát nem olyan magas-é Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!

13. És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-é, a mi a homály mögött van?

14. Sûrû felhõk leplezik el õt és nem lát, és az ég körületén jár.

15. Az õsvilág ösvényét követed-é, a melyen az álnok emberek jártak;

16. A kik idõnap elõtt ragadtattak el, és alapjokat elmosta a víz?!

17. A kik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tõlünk! És mit cselekedék velök a Mindenható?

18. Õ pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tõlem.

19. Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja õket:

20. Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az õ maradékjokat tûz emészti meg!

21. Bízd csak azért magadat õ reá és légy békességben: ezekbõl jó származik reád.

22. Végy csak oktatást az õ szájából, és vésd szívedbe az õ beszédeit!

23. Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, [és] az álnokságot távol ûzöd a te sátorodtól.

24. Vesd a porba a nemes érczet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:

25. És akkor a Mindenható lesz a te nemes érczed és a te ragyogó ezüstöd.

26. Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arczodat Istenhez emeled.

27. Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.

28. Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az néked, és a te utaidon világosság fénylik.

29. Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és õ az alázatost megtartja.

30. Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.

1. Felele pedig Jób, és monda:

2. Még most is keserû az én beszédem; súlyosabb rajtam a csapás, ha panaszkodom.

3. Oh ha tudnám, hogy megtalálom õt, elmennék szinte az õ székéig.

4. Elébe terjeszteném ügyemet, számat megtölteném mentõ erõsségekkel.

5. Hadd tudnám meg, mely szavakkal felelne nékem; hadd érteném meg, mit szólana hozzám.

6. Vajjon erejének nagy volta szerint perelne-é velem? Nem; csak figyelmezne reám!

7. Ott egy igaz perelne õ vele; azért megszabadulhatnék birámtól örökre!

8. Ámde kelet felé megyek és nincsen õ, nyugot felé és nem veszem õt észre.

9. Bal kéz felõl cselekszik, de meg nem foghatom; jobb kéz felõl rejtõzködik és nem láthatom.

10. De õ jól tudja az én utamat. Ha megvizsgálna engem, úgy kerülnék ki, mint az arany.

11. Lábam az õ nyomdokát követte; utát megõriztem és nem hajoltam el.

12. Az õ ajakinak parancsolatától sem tértem el; szájának beszédeit többre becsültem, mint életem táplálékát.

13. Õ azonban [megmarad] egy mellett. Kicsoda téríthetné el õt? És a mit megkiván lelke, azt meg is teszi.

14. Bizony végbe viszi, a mi felõlem elrendeltetett, és ilyen még sok van õ nála.

15. Azért rettegek az õ színe elõtt, és ha csak rá gondolok is, félek tõle.

16. Mert Isten félemlítette meg az én szívemet, a Mindenható rettentett meg engem.

17. Miért is nem pusztultam el e sötétség elõtt, vagy miért nem takarta el elõlem e homályt?!

1. Miért is nem titkolja el a Mindenható az õ [büntetésének] idejét, és miért is nem látják meg az õt ismerõk az õ [ítéletének] napjait?!

2. A határokat odább tolják, a nyájat elrabolják és legeltetik.

3. Az árvák szamarát elhajtják, [és] az özvegynek ökrét zálogba viszik.

4. Lelökik az útról a szegényeket, [és] a föld nyomorultjai együtt lappanganak.

5. Ímé, mint a vad szamarak a sivatagban, úgy mennek ki munkájukra élelmet keresni; a puszta ad nékik kenyeret fiaik számára.

6. A mezõn a más vetését aratják, és a gonosznak szõlõjét szedik.

7. Mezítelenül hálnak, testi ruha nélkül, még a hidegben sincs takarójuk.

8. A hegyi zápor csurog le rólok, s hajlékuk nem lévén, a sziklát ölelik.

9. Elszakítják az emlõtõl az árvát, és a szegényen levõt zálogba viszik.

10. Mezítelenül járnak, ruha nélkül, és éhesen vonszolják a kévét.

11. Az õ kerítéseik közt ütik az olajat, és tapossák a kádakat, de szomjuhoznak.

12. A városból haldoklók rimánkodnak, a megsebzettek lelke kiált, de Isten nem törõdik e méltatlansággal.

13. Ezek pártot ütöttek a világosság ellen, utait nem is ismerik, nem ülnek annak ösvényein.

14. Napkeltekor fölkel a gyilkos, megöli a szegényt és szûkölködõt, éjjel pedig olyan, mint a tolvaj.

15. A paráznának szeme pedig az alkonyatot lesi, mondván: Ne nézzen szem reám, és arczára álarczot teszen.

16. Setétben tör be a házakba; nappal elzárkóznak, nem szeretik a világosságot.

17. Sõt inkább a reggel nékik olyan, mint a halálnak árnyéka, mert megbarátkoztak a halál árnyékának félelmeivel.

18. Könnyen siklik tova a víz színén, birtoka átkozott a földön, nem tér a szõlõkbe vivõ útra.

19. Szárazság és hõség nyeli el a hó vizét, a pokol azokat, a kik vétkeznek.

20. Elfelejti õt az anyaméh, féregnek lesz édességévé, nem emlékeznek róla többé, és összetörik, mint a reves fa,

21. A ki megrontotta a meddõt, a ki nem szül, és az özvegygyel jót nem tett.

22. De megtámogatja erejével a hatalmasokat; felkel az, pedig nem bízott már az élethez.

23. Biztonságot ad néki, hogy támaszkodjék, de szemei vigyáznak azoknak útjaira.

24. Magasra emelkednek, egy kevés idõ és már nincsenek! Alásülylyednek, mint akárki és elenyésznek; és levágattatnak, mint a búzakalász.

25. Avagy nem így van-é? Ki hazudtolhatna meg engem, és tehetné semmivé beszédemet?

1. Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:

2. Hatalom és fenség az övé, a ki békességet szerez az õ magasságaiban.

3. Van-é száma az õ sereginek, és kire nem kél fel az õ világossága?

4. Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten elõtt, hogyan lehetne tiszta, a ki asszonytól született?

5. Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az õ szemei elõtt.

6. Mennyivel kevésbé a halandó, a ki féreg, és az embernek fia, a ki hernyó.

1. Jób pedig felele, és monda:

2. Bezzeg jól segítettél a tehetetlenen, meggyámolítottad az erõtelen kart!

3. Bezzeg jó tanácsot adtál a tudatlannak, és sok értelmet tanusítottál!

4. Kivel beszélgettél, és kinek a lelke jött ki belõled?

5. A halottak is megremegnek [tõle;] a vizek alatt levõk és azok lakói is.

6. Az alvilág mezítelen elõtte, és eltakaratlan a holtak országa.

7. Õ terjeszti ki északot az üresség fölé és függeszti föl a földet a semmiség fölé.

8. Õ köti össze felhõibe a vizeket úgy, hogy a felhõ alattok meg nem hasad.

9. Õ rejti el királyi székének színét, felhõjét fölibe terítvén.

10. Õ szab határt a víz színe fölé - a világosságnak és setétségnek elvégzõdéséig.

11. Az egek oszlopai megrendülnek, és düledeznek fenyegetéseitõl.

12. Erejével felriasztja a tengert, és bölcseségével megtöri Ráhábot.

13. Lehelletével megékesíti az eget, keze átdöfi a futó kígyót.

14. Ímé, ezek az õ útainak részei, de mily kicsiny rész az, a mit meghallunk abból! Ám az õ hatalmának mennydörgését ki érthetné meg?

1. Jób pedig folytatá az õ beszédét, monda:

2. Él az Isten, a ki az én igazamat elfordította, és a Mindenható, a ki keserûséggel illette az én lelkemet,

3. Hogy mindaddig, a míg az én lelkem én bennem van, és az Istennek lehellete van az én orromban;

4. Az én ajakim nem szólnak álnokságot, és az én nyelvem nem mond csalárdságot!

5. Távol legyen tõlem, hogy igazat adjak néktek! A míg lelkemet ki nem lehelem, ártatlanságomból magamat ki nem tagadom.

6. Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem.

7. Ellenségem lesz olyan, mint a gonosz, és a ki ellenem támad, mint az álnok.

8. Mert micsoda reménysége lehet a képmutatónak, hogy telhetetlenkedett, ha az Isten mégis elragadja az õ lelkét?

9. Meghallja-é kiáltását az Isten, ha eljõ a nyomorúság reá?

10. Vajjon gyönyörködhetik-é a Mindenhatóban; segítségül hívhatja-é mindenkor az Istent?

11. Megtanítlak benneteket Isten dolgaira; a mik a Mindenhatónál vannak, nem titkolom el.

12. Ímé, ti is mindnyájan látjátok: miért van hát, hogy hiábavalósággal hivalkodtok?!

13. Ez a gonosz embernek osztályrésze Istentõl, és a kegyetlenek öröksége a Mindenhatótól, a melyet elvesznek:

14. Ha megsokasulnak is az õ fiai, a kardnak [sokasulnak meg,] és az õ magzatai nem lakhatnak jól kenyérrel sem.

15. Az õ maradékai dögvész miatt temettetnek el, és az õ özvegyeik meg sem siratják.

16. Ha mint a port, úgy halmozná is össze az ezüstöt, és úgy szerezné is össze ruháit, mint a sarat:

17. Összeszerezheti [ugyan,] de az igaz ruházza magára, az ezüstön pedig az ártatlan osztozik.

18. Házát pók módjára építette föl, és olyanná, mint a csõsz-csinálta kunyhó.

19. Gazdagon fekszik le, mert nincsen kifosztva; felnyitja szemeit és semmije sincsen.

20. Meglepi õt, mint az árvíz, a félelem, éjjel ragadja el a zivatar.

21. Felkapja õt a keleti szél és elviszi, elragadja õt helyérõl.

22. [Nyilakat] szór reá és nem kiméli; futva kell futnia keze elõl.

23. Csapkodják felette kezeiket, és kisüvöltik õt az õ lakhelyébõl.

1. Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.

2. A vasat a földbõl hozzák elõ, a követ pedig érczczé olvasztják.

3. Határt vet [az ember] a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.

4. Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektõl messze.

5. Van föld, a melybõl kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tûz által;

6. Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.

7. Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.

8. Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.

9. Ráveti kezét [az ember] a kovakõre, a hegyeket tövükbõl kiforgatja.

10. A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.

11. Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.

12. De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?

13. Halandó a hozzá vivõ utat nem ismeri, az élõk földén az nem található.

14. A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.

15. Színaranyért meg nem szerezhetõ, ára ezüsttel meg nem fizethetõ.

16. Nem mérhetõ össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.

17. Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhetõ.

18. Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.

19. Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhetõ össze.

20. A bölcseség honnan jõ tehát, és hol van helye az értelemnek?

21. Rejtve van az minden élõ szemei elõtt, az ég madarai elõl is fedve van.

22. A pokol és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!

23. Isten tudja annak útját, õ ismeri annak helyét.

24. Mert õ ellát a föld határira, õ lát mindent az ég alatt.

25. Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;

26. Mikor az esõnek határt szabott, és mennydörgõ villámoknak útat:

27. Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.

28. Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

1. Jób pedig folytatá az õ beszédét, és monda:

2. Oh, vajha olyan volnék, mint a hajdani hónapokban, a mikor Isten õrzött engem!

3. Mikor az õ szövétneke fénylett fejem fölött, [s] világánál jártam a setétet;

4. A mint java-korom napjaiban valék, a mikor Isten gondossága borult sátoromra!

5. Mikor még a Mindenható velem volt, [és] körültem voltak gyermekeim;

6. Mikor lábaimat [édes] tejben mostam, és mellettem a szikla olajpatakokat ontott;

7. Mikor a kapuhoz mentem, fel a városon; a köztéren székemet fölállítám:

8. Ha megláttak az ifjak, félrevonultak, az öregek is fölkeltek [és ]állottak.

9. A fejedelmek abbahagyták a beszédet, és tenyeröket szájukra tették.

10. A fõemberek szava elnémult, és nyelvök az ínyökhöz ragadt.

11. Mert a mely fül hallott, boldognak mondott engem, és a mely szem látott, bizonyságot tett én felõlem.

12. Mert megmentém a kiáltozó szegényt, és az árvát, a kinek nem volt segítsége.

13. A veszni indultnak áldása szállt reám, az özvegynek szívét megörvendeztetém.

14. Az igazságot magamra öltém és az is magára ölte engem; palást és süveg gyanánt volt az én ítéletem.

15. A vaknak én szeme valék, és a sántának lába.

16. A szûkölködõknek én atyjok valék, az ismeretlennek ügyét is jól meghányám-vetém.

17. Az álnoknak zápfogait kitördösém, és fogai közül a prédát kiütém vala.

18. Azt gondoltam azért: fészkemmel veszek el, és mint a homok, megsokasodnak napjaim.

19. Gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat.

20. Dicsõségem megújul velem, és kézívem erõsebbé lesz kezemben.

21. Hallgattak és figyeltek reám, és elnémultak az én tanácsomra.

22. Az én szavaim után nem szóltak többet, [s harmatként] hullt []rájok beszédem.

23. Mint az esõre, úgy vártak rám, és szájukat tátották, mint tavaszi záporra.

24. Ha rájok mosolyogtam, nem bizakodtak el, és arczom derüjét nem sötétíték be.

25. [Örömest] választottam útjokat, mint fõember ültem [ott;] úgy laktam [ott,] mint király a hadseregben, mint a ki bánkódókat vigasztal.

1. Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

2. Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

3. Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

4. A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

5. Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.

6. Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

7. A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

8. Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

9. És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

10. Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.

11. Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.

12. Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

13. Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

14. Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].

15. Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.

16. Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

17. Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

18. A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

19. A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

20. Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!

21. Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

22. Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

23. Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;

24. De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?

25. Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?

26. Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

27. Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

28. Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.

29. Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

30. Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.

31. Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

1. Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

2. És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

3. Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?

4. Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

5. Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

6. Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

7. Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

8. Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!

9. Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

10. Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.

11. Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.

12. Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.

13. Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

14. Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

15. Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

16. Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

17. És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

18. Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!

19. Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

20. Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

21. Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

22. A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

23. Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!

24. Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

25. Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

26. Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

27. És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

28. Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

29. Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

30. (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)

31. Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?

32. (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)

33. Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:

34. Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!

35. Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

36. Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

37. Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38. Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

39. Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

40. Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.

1. Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:

2. Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

3. De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

4. Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.

5. De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.

6. És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

7. Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

8. Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

9. Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

10. Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

11. Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

12. Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

13. Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!

14. Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

15. Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.

16. Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

17. Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

18. Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.

19. Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.

20. Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

21. Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

22. Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!

1. No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

2. Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

3. Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

4. Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

5. Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!

6. Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

7. Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

8. Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

9. Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.

10. Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

11. Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.

12. Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

13. Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

14. Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

15. Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

16. Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

17. Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.

18. Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

19. Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

20. Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.

21. Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

22. És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

23. Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

24. És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

25. Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

26. Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.

27. Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

28. Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

29. Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

30. Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

31. Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

32. Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

33. Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

1. És szóla Elihu, és monda:

2. Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

3. Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

4. Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

5. Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

6. Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!

7. Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

8. És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!

9. Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

10. Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

11. Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.

12. Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

13. Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

14. Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

15. Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

16. Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

17. Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

18. A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!

19. A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.

20. Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!

21. Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

22. Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;

23. Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

24. Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

25. Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

26. Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.

27. A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

28. Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.

29. Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;

30. Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.

31. Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

32. A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

33. Avagy te szerinted fizessen-é [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

34. Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

35. Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

36. Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

37. Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.

1. Tovább is felele Elihu, és monda:

2. Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

3. Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

4. Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

5. Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

6. Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?

7. Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?

8. Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.]

9. A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

10. De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

11. A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

12. Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

13. Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

14. Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!

15. Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

16. Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.

1. És folytatá Elihu, és monda:

2. Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

3. Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.

4. Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.

5. Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.

6. Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

7. Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

8. És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

9. Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].

10. Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:

11. Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.

12. Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

13. De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.

14. Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

15. A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

16. Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

17. De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

18. Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

19. Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!

20. Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.

21. Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

22. Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?

23. Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?

24. Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!

25. Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

26. Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

27. Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,

28. A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

29. De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?

30. Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

31. Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.

32. Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

33. Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról. [ (Job 36:34) Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl. ]

1. Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!

2. Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

3. Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

4. Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

5. Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].

6. Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.

7. Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.

8. Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.

9. Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

10. Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.

11. És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

12. Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

13. Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

14. Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?

15. Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]

16. Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?

17. Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

18. Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

19. Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

20. Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.

21. Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.

22. Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

23. Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.

Significados: .

Você está lendo na edição KAROLI, Károli, em Húngaro.
Este lívro compôe o Antigo Testamento, tem 42 capítulos, e 1060 versículos.