1. Majd felele az Úr Jóbnak a forgószélbõl és monda:

2. Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?

3. Nosza övezd fel, mint férfiú derekadat, én majd kérdezlek, te meg taníts engem!

4. Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat!

5. Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérõ zsinórt?

6. Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;

7. Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?

8. És [kicsoda] zárta el ajtókkal a tengert, a mikor elõtünt, az anyaméhbõl kijött;

9. Mikor ruházatává a felhõt tevém, takarójául pedig a sürû homályt?

10. Mikor reávontam törvényemet, zárat és ajtókat veték eléje:

11. És azt mondám: Eddig jõjj és ne tovább; ez itt ellene áll kevély habjaidnak!

12. Parancsoltál-é a reggelnek, a mióta megvagy? Kimutattad-é a hajnalnak a helyét?

13. Hogy belefogózzék a földnek széleibe, és lerázassanak a gonoszok róla.

14. Hogy átváltozzék mint a megpecsételt agyag, és elõálljon, mint egy ruhában.

15. Hogy a gonoszoktól elvétessék világosságuk, és a fölemelt kar összetöressék?

16. Eljutottál-é a tenger forrásáig, bejártad-é a mélységnek fenekét?

17. Megnyíltak-é néked a halálnak kapui; a halál árnyékának kapuit láttad-é?

18. Áttekintetted-é a föld szélességét, mondd meg, ha mindezt jól tudod?

19. Melyik út [visz] oda, hol a világosság lakik, és a sötétségnek hol van a helye?

20. Hogy visszavinnéd azt az õ határába, és hogy megismernéd lakása útjait.

21. Tudod te ezt, hiszen már akkor megszülettél; napjaidnak száma nagy!

22. Eljutottál-é a hónak tárházához; vagy a jégesõnek tárházát láttad-é?

23. A mit fentartottam a szükség idejére, a harcz és háború napjára?

24. Melyik út [visz oda], a hol szétoszlik a világosság, és szétterjed a keleti szél a földön?

25. Ki hasított nyílást a záporesõnek, és a mennydörgõ villámnak útat?

26. Hogy aláessék az ember nélkül való földre, a pusztaságra, holott senki sincsen;

27. Hogy megitasson pusztát, sivatagot, és hogy sarjaszszon zsenge pázsitot?

28. Van-é atyja az esõnek, és ki szülte a harmat cseppjeit?

29. Kinek méhébõl jött elõ a jég, és az ég daráját kicsoda szülte?

30. [Miként] rejtõznek el a vizek mintegy kõ [alá,] és [mint] zárul be a mély vizek színe?

31. Összekötheted-é a fiastyúk szálait; a kaszáscsillag köteleit megoldhatod-é?

32. A hajnalcsillagot elõhozhatod-é az õ idejében, avagy a gönczölszekeret forgathatod-é fiával együtt?

33. Ismered-é az ég törvényeit, vagy te határozod-é meg uralmát a földön?

34. Felemelheted-é szavadat a felhõig, hogy a vizeknek bõsége beborítson téged?

35. Kibocsáthatod-é a villámokat, hogy elmenjenek, vagy mondják-é néked: Itt vagyunk?

36. Ki helyezett bölcseséget a setét felhõkbe, vagy a tüneményeknek ki adott értelmet?

37. Ki számlálta meg a bárányfelhõket bölcseséggel, és ki üríti ki az égnek tömlõit;

38. Mikor a por híg sárrá változik, és a göröngyök összetapadnak?

1. Vadászol-é prédát a nõstény oroszlánnak, és az oroszlánkölykök éhségét kielégíted-é;

2. Mikor meglapulnak tanyáikon, [és] a bokrok közt lesben vesztegelnek?

3. Ki szerez a hollónak eledelt, mikor a fiai Istenhez kiáltoznak; kóvályognak, mert nincs mit enniök?

4. Tudod-é a kõszáli zergék ellésének idejét; megvigyáztad-é a szarvasok fajzását?

5. Megszámláltad-é a hónapokat, a meddig vemhesek; tudod-é az ellésök idejét?

6. [Csak] összegörnyednek, elszülik magzataikat, vajudásaiktól []megszabadulnak.

7. Fiaik meggyarapodnak, a legelõn nagyranõnek, elszélednek és nem térnek vissza hozzájok.

8. Ki bocsátotta szabadon a vadszamarat, ki oldozta el e szamárnak kötelét,

9. A melynek házául a pusztát rendelém, és lakóhelyéül a sósföldet?

10. Kineveti a városbeli sokadalmat, nem hallja a hajtsár kiáltozását.

11. A hegyeken szedeget, az õ legelõjén mindenféle zöld [gazt] felkeres.

12. Akar-é szolgálni néked a bölény? Avagy meghál-é a te jászolodnál?

13. Oda kötheted a bölényt a barázdához kötelénél fogva? Vajjon boronálja-é a völgyeket utánad?

14. Bízhatol-é benne, mivelhogy nagy az ereje, és munkádat hagyhatod-é reá?

15. Hiszed-é róla, hogy vetésedet behordja, és szérûdre betakarítja?

16. Vígan [leng] a struczmadár szárnya: vajjon az eszterág szárnya és tollazata-é az?

17. Hiszen a földön hagyja tojásait, és a porral költeti ki!

18. És elfeledi, hogy a láb eltiporhatja, és a mezei vad eltaposhatja azokat.

19. Fiaival oly keményen bánik, mintha nem is övéi volnának; ha fáradsága kárba vész, nem bánja;

20. Mert Isten a bölcseséget elfeledtette vele, értelmet pedig nem adott néki.

21. De hogyha néki ereszkedik, kineveti a lovat és lovagját.

22. Te adsz-é erõt a lónak, avagy a nyakát sörénynyel te ruházod-é fel?

23. Felugraszthatod-é, mint a sáskát? Tüsszögése dicsõ, félelmetes!

24. [Lábai] vermet ásnak, örvend erejének, a fegyver elé rohan.

25. Neveti a félelmet; nem remeg, nem fordul meg a fegyver elõl;

26. Csörög rajta a tegez, ragyog a kopja és a dárda:

27. Tombolva, nyihogva kapálja a földet, és nem áll veszteg, ha trombita zeng.

28. A trombitaszóra nyerítéssel felel; messzirõl megneszeli az ütközetet, a vezérek lármáját és a csatazajt.

29. A te értelmed miatt van-é, hogy az ölyv repül, [és] kiterjeszti szárnyait dél felé?

30. A te rendelésedre száll-é fent a sas, és rakja-é fészkét a magasban? [ (Job 39:31) A kõsziklán lakik és tanyázik, a sziklák párkányain és bércztetõkön. ] [ (Job 39:32) Onnét kémlel enni való után, messzire ellátnak szemei. ] [ (Job 39:33) Fiai vért szívnak, és a hol dög van, mindjárt ott [terem.] ] [ (Job 39:34) Szóla továbbá az Úr Jóbnak, és monda: ] [ (Job 39:35) A ki pert kezd a Mindenhatóval, czáfolja meg, és a ki az Istennel feddõdik, feleljen néki! ] [ (Job 39:36) És szóla Jób az Úrnak, és monda: ] [ (Job 39:37) Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked? Kezemet a szájamra teszem. ] [ (Job 39:38) Egyszer szóltam, de már nem szólok, avagy kétszer, de nem teszem többé! ]

1. Ekkor szóla az Úr Jóbnak a forgószélbõl, és monda:

2. Nosza! övezd fel, mint férfi, derekadat; én kérdezlek, te pedig taníts engem!

Você está lendo na edição KAROLI, Károli, em Húngaro.
Este lívro compôe o Antigo Testamento, tem 42 capítulos, e 1060 versículos.