Salmos

1. Boldog ember az, a ki nem jár gonoszok tanácsán, bûnösök útján meg nem áll, és csúfolódók székében nem ül;

2. Hanem az Úr törvényében van gyönyörûsége, és az õ törvényérõl gondolkodik éjjel és nappal.

3. És olyan lesz, mint a folyóvizek mellé ültetett fa, a mely idejekorán megadja gyümölcsét, és levele nem hervad el; és minden munkájában jó szerencsés lészen.

4. Nem úgy a gonoszok, hanem, mint a polyva, a mit szétszór a szél.

5. Azért nem állhatnak meg a gonoszok az ítéletben; sem a bûnösök az igazak gyülekezetében.

6. Mert tudja az Úr az igazak útját; a gonoszok útja pedig elvész.

1. Miért dühösködnek a pogányok, és gondolnak hiábavalóságot a népek?

2. A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az õ felkentje ellen:

3. Szaggassuk le az õ bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!

4. Az egekben lakozó neveti, az Úr megcsúfolja õket.

5. Majd szól nékik haragjában, és megrettenti õket gerjedelmében:

6. Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen!

7. Törvényül hirdetem: Az Úr mondá nékem: Én fiam vagy te; én ma nemzettelek téged.

8. Kérjed tõlem és odaadom néked a pogányokat örökségül, és birtokodul a föld határait.

9. Összetöröd õket vasvesszõvel: széjjelzúzod õket, mint cserépedényt.

10. Azért, királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!

11. Szolgáljátok az Urat félelemmel, és örüljetek reszketéssel.

12. Csókoljátok a Fiút, hogy meg ne haragudjék és el ne veszszetek az úton, mert hamar felgerjed az õ haragja. Boldogok mindazok, a kik õ benne bíznak!

1. Dávid zsoltára; fia, Absolon elõl való futásakor.

2. Uram! mennyire megsokasodtak ellenségeim! sokan vannak a reám támadók!

3. Sokan mondják az én lelkem felõl: Nincs számára segítség Istennél, Szela.

4. De te, oh Uram! paizsom vagy nékem, dicsõségem, az, a ki felmagasztalja az én fejemet.

5. Felszóval kiálték az Úrhoz, és õ meghallgata engemet, az õ szentsége hegyérõl. Szela.

6. Én lefekszem és elalszom; felébredek, mert az Úr támogat engem.

7. Nem félek sok ezernyi néptõl sem, a mely köröskörül felállott ellenem.

8. Kelj fel Uram, tarts meg engem Istenem, mert te verted arczul minden ellenségemet; a gonoszok fogait összetörted. [ (Psalms 3:9) Az Úré a szabadítás; [legyen] a te népeden a te áldásod. Szela. ]

1. Az éneklõmesternek a neginóthra, Dávid zsoltára.

2. Mikor kiáltok, hallgass meg engem, igazságomnak Istene; szorultságomban tág tért adtál nékem; könyörülj rajtam és halld meg az én imádságomat!

3. Emberek fiai! Meddig lesz gyalázatban az én dicsõségem? [Meddig] szerettek hiábavalóságot, és kerestek hazugságot? Szela.

4. Tudjátok meg hát, hogy kedveltjévé választott az Úr; meghallja az Úr, ha hozzá kiáltok!

5. Haragudjatok, de ne vétkezzetek: beszéljetek szívetekkel a ti ágyasházatokban és csillapodjatok! Szela.

6. Igazságnak áldozatával áldozzatok, és bízzatok az Úrban.

7. Sokan mondják: Kicsoda láttat velünk jót? Hozd fel reánk arczodnak világosságát, oh Uram!

8. Nagyobb örömöt adsz [így] szívembe, mint a mikor sok az õ búzájok és boruk. [ (Psalms 4:9) Békességben fekszem le és legott elaluszom; mert te, Uram, egyedül adsz nékem bátorságos lakozást. ]

1. Az éneklõmesternek a nehilótra, Dávid zsoltára.

2. Uram, figyelmezz szavaimra; értsd meg az én sóhajtásomat!

3. Ügyelj az én kiáltásom szavára, én Királyom és én Istenem; mert én hozzád imádkozom!

4. Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat; jó reggel készülök hozzád és vigyázok.

5. Mert nem olyan Isten vagy te, a ki hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik tenálad gonosz.

6. Nem állhatnak meg szemeid elõtt a kevélyek, gyûlölsz te minden bûnt cselekedõt.

7. Elveszted, a kik hazugságot szólnak; a vérszopó és álnok embert útálja az Úr.

8. Én pedig a te kegyelmed sokaságából házadba mehetek; leborulok szent templomodban a te félelmedben.

9. Uram, vezess engem a te igazságodban az én ellenségeim miatt; egyengesd elõttem a te útadat!

10. Mert nincsen az õ szájokban egyenesség, belsejök csupa romlottság; nyitott sír az õ torkuk, nyelvökkel hizelkednek.

11. Kárhoztasd õket, oh Isten; essenek el saját tanácsaik által; taszítsd el õket vétkeik sokasága miatt, mert fellázadtak ellened.

12. És majd örülnek mindnyájan, a kik bíznak benned; mindörökké vígadjanak, és te megoltalmazod õket, és örvendeznek te benned, a kik szeretik a te nevedet. [ (Psalms 5:13) Mert te, Uram, megáldod az igazat, körülveszed a te jóvoltoddal, mint egy paizszsal. ]

1. Az éneklõmesternek a neginóthra, a seminith szerint; Dávid zsoltára.

2. Uram, ne feddj meg engem haragodban, és ne ostorozz engem búsulásodban.

3. Könyörülj rajtam Uram, mert ellankadtam: gyógyíts meg engem Uram, mert megháborodtak csontjaim!

4. Lelkem is igen megháborodott, és te, oh Uram, míglen?

5. Térj vissza Uram, mentsd ki lelkemet, segíts meg engem kegyelmedért;

6. Mert nincs emlékezés rólad a halálban, a seolban kicsoda dicsõít téged?

7. Elfáradtam sóhajtozásomban, egész éjjel áztattam ágyamat, könyhullatással öntöztem nyoszolyámat.

8. Szemem a bánattól elbágyadt, megvénhedett minden szorongatóm miatt.

9. Távozzatok tõlem mind, ti bûnt cselekedõk, mert meghallgatja az Úr az én siralmam szavát.

10. Meghallgatja az Úr az én könyörgésemet, elfogadja az Úr az én imádságomat. [ (Psalms 6:11) Megszégyenül majd és igen megháborodik minden ellenségem; meghátrálnak és megszégyenülnek hirtelen. ]

1. Dávid siggajonja, a melyet az Úrhoz énekelt a Benjáminita Kús beszéde miatt.

2. Én Uram Istenem, benned bízom; oltalmazz meg engem minden üldözõmtõl, és szabadíts meg engem,

3. Hogy szét ne tépje, mint az oroszlán az én lelkemet, szét ne szaggassa, ha nincsen szabadító.

4. Én Uram Istenem, ha cselekedtem ezt, ha hamisság van az én kezeimben.

5. Ha gonoszszal fizettem jó emberemnek, és háborgattam ok nélkül való ellenségemet:

6. [Akkor] ellenség üldözze lelkemet s érje el és tapodja földre az én életemet, és sujtsa porba az én dicsõségemet. Szela.

7. Kelj fel, Uram, haragodban, emelkedjél fel ellenségeim dühe ellen; serkenj fel mellettem, te, a ki parancsoltál ítéletet!

8. És népek gyülekezete vegyen téged körül, és felettök térj vissza a magasságba.

9. Az Úr ítéli meg a népeket. Bírálj meg engem Uram, az én igazságom és ártatlanságom szerint!

10. Szünjék meg, kérlek, a gonoszok rosszasága és erõsítsd meg az igazat; mert az igaz Isten vizsgálja meg a szíveket és veséket.

11. Az én paizsom az Istennél van, a ki megszabadítja az igazszívûeket.

12. Isten igaz biró; és olyan Isten, a ki mindennap haragszik.

13. Ha meg nem tér a [gonosz,] kardját élesíti, kézívét felvonja és felkészíti azt.

14. Halálos eszközöket fordít reá, és megtüzesíti nyilait.

15. Ímé, álnoksággal vajúdik [a gonosz], hamisságot fogan és hazugságot szül.

16. Gödröt ás és mélyre vájja azt; de beleesik a verembe, a mit csinált.

17. Forduljon vissza fejére az, a mit elkövetett, és szálljon feje tetejére az õ erõszakossága. [ (Psalms 7:18) Dicsérem az Urat az õ igazsága szerint, és éneklek a felséges Úr nevének. ]

1. Az éneklõmesternek a gittithre; Dávid zsoltára.

2. Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön, a ki az egekre helyezted dicsõségedet.

3. A csecsemõk és csecsszopók szájával erõsítetted meg hatalmadat a te ellenségeid miatt, hogy a gyûlölködõt és bosszúállót elnémítsd.

4. Mikor látom egeidet, a te újjaidnak munkáját; a holdat és a csillagokat, a melyeket teremtettél:

5. Micsoda az ember - [mondom] - hogy megemlékezel róla? és az embernek fia, hogy gondod van reá?

6. Hiszen kevéssel tetted õt kisebbé az Istennél, és dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt!

7. Úrrá tetted õt kezeid munkáin, mindent lábai alá vetettél;

8. Juhokat és mindenféle barmot, és még a mezõnek vadait is;

9. Az ég madarait és a tenger halait, [mindent], a mi a tenger ösvényein jár. [ (Psalms 8:10) Mi Urunk Istenünk, mily felséges a te neved az egész földön! ]

1. Az éneklõmesternek a múthlabbén szerint; Dávid zsoltára.

2. Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.

3. Örülök és örvendezek tebenned, zengedezem, oh Magasságos, a te nevedet;

4. Hogy az én ellenségeim meghátráltak, elbuktak és elvesztek a te orczád elõtt;

5. Hogy véghezvitted ítéletemet és ügyemet: az ítélõ- székben ültél, mint igaz bíró.

6. Megdorgáltad a pogányokat, elvesztetted a gonoszt: nevöket mindörökre kitörölted.

7. Az ellenség megszünt, elpusztult örökre; és a városoknak, a miket feldúltál még az emlékezetök is elveszett.

8. Az Úr pedig örökké trónol, ítéletre készítette el az õ székét.

9. És õ megítéli a világot igazsággal, törvényt tesz a népeknek méltányosan.

10. És lesz az Úr nyomorultak kõvára, kõvár a szükség idején.

11. Azért te benned bíznak, a kik ismerik a te nevedet; mert nem hagytad el, Uram, a kik keresnek téged.

12. Zengjetek az Úrnak, a ki Sionban lakik; hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit.

13. Mert számon kéri a [kiontott] vért, megemlékezik rólok, nem feledkezik el a szegények kiáltásáról.

14. Könyörülj rajtam, Uram! lásd meg az én nyomorúságomat, a mely gyûlölõim miatt van, a ki felemelsz engem a halál kapuiból;

15. Hogy hirdessem minden dicséretedet Sion leányának kapuiban; hadd örvendjek a te szabadításodban.

16. Besülyedtek a pogányok a verembe, a melyet ástak; a hálóban, a melyet elrejtettek, megakadt a lábok.

17. Megismertetett az Úr, ítéletet hozott; a gonoszt annak kezemunkájával ejtette el. Higgajon. Szela.

18. Seolba jutnak a gonoszok, [oda] minden nép, a mely elfeledkezik Istenrõl.

19. Mert a szegény nem lesz végképen elfelejtve, a nyomorultak reménye sem vész el örökre.

20. Kelj fel Uram, ne hatalmasodjék el a halandó; ítéltessenek meg a pogányok te elõtted! [ (Psalms 9:21) Rettentsd meg, Uram, õket; tudják meg a pogányok, hogy halandók õk! Szela. ]

1. Uram, miért állasz távol? Miért rejtõzöl el a szükség idején?

2. A gonosznak kevélysége miatt sanyarog a szegény. Essenek foglyul a cseleknek, a miket koholtak.

3. Mert dicsekszik a gonosz az õ lelkének kivánságával, és a fösvény megveti és szidja az Urat.

4. A gonosz az õ haragos kevélységében senkit sem tudakoz; nincs Isten, ez minden gondolatja.

5. Szerencsések az õ útai minden idõben; messze vannak tõle ítéleteid, elfújja minden ellenségét.

6. Azt mondja szívében: Nem rendülök meg soha örökké, mert nem [esem] bajba.

7. Szája telve átkozódással, csalárdsággal és erõszakossággal; nyelve alatt hamisság és álnokság.

8. Az utczák zugaiban lappang, a rejtekhelyeken megöli az ártatlant, szemei lesnek az ügyefogyottra.

9. Leselkedik a rejtekhelyen, leselkedik, mint az oroszlán az õ barlangjában, hogy elragadja a szegényt; elragadja a szegényt, mihelyt hálójába foghatja azt.

10. Lenyomja, tiporja, és erejétõl elesnek az ügyefogyottak.

11. Azt mondja szívében: Elfelejtkezett Isten, elrejtette arczát: nem is látott soha!

12. Kelj fel Úr-Isten, emeld fel kezedet; ne feledkezzél el a szegényekrõl!

13. Miért szidja Istent a gonosz? [Miért] mondja szívében: Nem keresed [rajta.]

14. Te látod [ezt,] mert te megnézed a hamisságot és a fájdalmat, hogy rávessed kezed. Te reád hagyja magát az ügyefogyott, az árvának is te vagy segedelme.

15. Törd össze a gonosznak karját; és keressed a rosszon az õ gonoszságát, míg már nem találsz.

16. Az Úr király mindenha és mindörökké; a pogányok kivesznek az õ földjérõl.

17. A szegények kivánságát meghallgatod, oh Uram! Megerõsíted szívöket, füleiddel figyelmezel,

18. Hogy ítéletet tégy az árvának és nyomorodottnak, hogy többé már ne rettentsen a földbõl való ember.

1. Az éneklõmesternek; Dávidé. Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?!

2. Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilokat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívûekre lövöldözzenek.

3. Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz?

4. Az Úr az õ szent templomában, az Úr trónja az egekben; az õ szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.

5. Az Úr az igazat megpróbálja, a gonoszt pedig, az álnokság kedvelõjét, gyûlöli az õ lelke.

6. Hálókat hullat a gonoszokra; tûz, kénkõ és égetõ szél az õ osztályrészök!

7. Mert az Úr igaz; igazságot szeret, az igazak látják az õ orczáját.

1. Az éneklõmesternek a seminithre; Dávid zsoltára.

2. Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül.

3. Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedõ ajakkal kettõs szívbõl szólnak.

4. Vágja ki az Úr mind a hizelkedõ ajkakat, a nyelvet, a mely nagyokat mond.

5. A kik ezt mondják: Nyelvünkkel felülkerekedünk, ajkaink velünk vannak; ki lehetne Úr felettünk?

6. A szegények elnyomása miatt, a nyomorultak nyögése miatt legott felkelek, azt mondja az Úr; biztosságba helyezem azt, a ki arra vágyik.

7. Az Úr beszédei tiszta beszédek, [mint] földbõl való kohóban megolvasztott ezüst, hétszer megtisztítva.

8. Te Uram, tartsd meg õket; õrizd meg õket e nemzetségtõl örökké. [ (Psalms 12:9) Köröskörül járnak a gonoszok, mihelyt az alávalóság felmagasztaltatik az emberek fiai közt. ]

1. Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2. Uram, meddig felejtkezel el rólam végképen? Meddig rejted el orczádat tõlem?

3. Meddig tanakodjam lelkemben, bánkódjam szívemben naponként? Meddig hatalmaskodik az én ellenségem rajtam?

4. Nézz ide, felelj nékem, Uram Istenem; világosítsd meg szemeimet, hogy el ne aludjam a halálra;

5. Hogy ne mondja ellenségem: meggyõztem õt; háborgatóim ne örüljenek, hogy tántorgok.

6. Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek; hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!

1. Az éneklõmesternek; Dávidé. Azt mondja a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak, útálatosságot cselekedtek; nincs, a ki jót cselekedjék.

2. Az Úr letekintett a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?

3. Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem.

4. Nem tudják-é [ezt] mind a gonosztévõk, a kik megeszik az én népemet, mintha kenyeret ennének, az Urat [pedig] segítségül nem hívják?

5. Majd rettegnek rettegéssel, mert Isten az igaz nemzetséggel van!

6. A szegénynek tanácsát kicsúfoljátok, mert az Úr az õ bizodalma.

7. Vajha eljõne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákób örül majd és vigad Izráel.

1. Dávid zsoltára.

2. A ki tökéletességben jár, igazságot cselekszik, és igazat szól az õ szívében.

3. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának, és nem szerez gyalázatot rokonainak.

4. A megbélyegzett útálatos az õ szemeiben, de az Urat félõket tiszteli: a ki kárára esküszik, és meg nem változtatja.

5. Pénzét nem adja uzsorára, és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen. A ki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké.

1. Dávid miktámja.

2. Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

3. A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.

4. Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

5. Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

6. Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

7. Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

8. Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.

9. Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

10. Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

11. Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.

1. Dávid imádsága.

2. A te orczádtól jõjjön ki ítéletem, a te szemeid hadd lássanak igazat.

3. Megpróbáltad az én szívemet, meglátogattál éjjel; próbáltál engem, nem találtál semmi [rosszat; ha tán] gondoltam [is], nem jött ki a számon.

4. Az emberek cselekedeteinél a te ajkad igéjével vigyáztam az erõszakosnak ösvényeire.

5. Ragaszkodtak lépteim a te ösvényeidhez, nem ingadoztak lábaim.

6. Hívtalak én, mert te felelhetsz nékem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet.

7. Mutasd meg csudálatosan a te kegyelmedet, a ki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól.

8. Tarts meg engemet, mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engemet.

9. A gonoszok elõl, a kik pusztítanak engem; ellenségeim elõl, a kik lelkendezve vesznek körül engem.

10. Megkövéredett szívöket elzárták, szájokkal kevélyen szólanak.

11. Körülvettek most minket mentünkben; szemeiket ránk szegzik, hogy földre terítsenek.

12. Hasonlók az oroszlánhoz, a mely zsákmányra szomjaz, és a rejtekhelyen ülõ oroszlánkölyökhöz.

13. Kelj fel, oh Uram! Szállj vele szembe, terítsd le õt, szabadítsd meg lelkemet a gonosztól fegyvereddel;

14. Az emberektõl, oh Uram, kezeddel, a világ embereitõl! Az õ osztályrészük az életben van; megtöltötted hasukat javaiddal, bõvölködnek fiakkal, a miök pedig marad, gyermekeikre hagyják.

15. Én igazságban nézem a te orczádat, megelégszem a te ábrázatoddal, midõn felserkenek.

1. Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.

2. És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

3. Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

4. Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.

5. Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

6. A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

7. Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

8. Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

9. Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.

10. Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

11. Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

12. A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.

13. Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

14. És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.

15. És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

16. És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

17. Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.

18. Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

19. Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

20. És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

21. Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

22. Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.

23. Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

24. És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.

25. És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.

26. Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

27. A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

28. Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

29. Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

30. Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.

31. Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.

32. Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?

33. Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:

34. Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

35. Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

36. És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

37. Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

38. Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

39. Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

40. Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.

41. És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.

42. Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

43. És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.

44. Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

45. A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

46. Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.

47. Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

48. Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

49. A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.

50. Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek. [ (Psalms 18:51) Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké. ]

1. Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2. Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

3. Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

4. Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:

5. Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

6. Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát.

7. Kijövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.

8. Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.

9. Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

10. Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.

11. Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

12. Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.

13. Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet.

14. Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl. [ (Psalms 19:15) Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm. ]

1. Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2. Hallgasson meg téged az Úr a szükség idején; oltalmazzon meg téged a Jákób Istenének neve.

3. Küldjön néked segítséget a szent helyrõl; és a Sionból támogasson téged.

4. Emlékezzék meg minden ételáldozatodról, és égõáldozataidat találja kövéreknek. Szela.

5. Cselekedjék veled szíved szerint, és teljesítse minden szándékodat.

6. Hogy örvendhessünk a te szabadulásodban, és a mi Istenünk nevében zászlót [lobogtassunk:] teljesítse az Úr minden kérésedet!

7. Most tudom, hogy az Úr megsegíti felkentjét; meghallgatja õt szent egeibõl jobbjának segítõ erejével.

8. Ezek szekerekben, amazok lovakban [bíznak;] mi pedig az Úrnak, a mi Istenünknek nevérõl emlékezünk meg.

9. Azok meghanyatlanak és elesnek; mi pedig felkelünk és megállunk. [ (Psalms 20:10) Uram, segítsd meg a királyt! Hallgasson meg minket, mikor kiáltunk hozzá. ]

1. Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2. Uram, a te erõsségedben örül a király, és a te segítségedben felette örvendez.

3. Szívének kivánságát megadtad néki; és ajkainak kérését nem tagadtad meg. Szela.

4. Sõt eléje vitted javaidnak áldásait; szín-arany koronát tettél fejére.

5. Életet kért tõled: adtál néki hosszú idõt, örökkévalót és végtelent.

6. Nagy az õ dicsõsége a te segítséged által; fényt és méltóságot adtál reája.

7. Sõt áldássá tetted õt örökké, megvidámítottad õt színed örömével.

8. Bizony a király bízik az Úrban, és nem inog meg, mert vele a Magasságosnak kegyelme.

9. Megtalálja kezed minden ellenségedet; jobbod megtalálja gyûlölõidet.

10. Tüzes kemenczévé teszed õket megjelenésed idején; az Úr az õ haragjában elnyeli õket és tûz emészti meg õket.

11. Gyümölcsüket kiveszted e földrõl, és magvokat az emberek fiai közül.

12. Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de nem vihetik ki;

13. Mert meghátráltatod õket, íved húrjait arczuknak feszíted. [ (Psalms 21:14) Emelkedjél fel Uram, a te erõddel, hadd énekeljünk, hadd zengedezzük hatalmadat! ]

1. Az éneklõmesternek az ajjelethassakhar szerint; Dávid zsoltára.

2. Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engemet? Távol van megtartásomtól jajgatásomnak szava.

3. Én Istenem, kiáltok nappal, de nem hallgatsz meg; éjjel is és nincs nyugodalmam.

4. Pedig te szent vagy, a ki Izráel dícséretei között lakozol.

5. Benned bíztak atyáink; bíztak és te megszabadítottad õket.

6. Hozzád kiáltottak és megmenekültek; benned bíztak és nem szégyenültek meg.

7. De én féreg vagyok s nem férfiú; embereknek csúfja és a nép útálata.

8. A kik engem látnak, mind csúfolkodnak rajtam, félrehúzzák ajkaikat és hajtogatják fejöket:

9. Az Úrra bízta magát, mentse meg õt; szabadítsa meg õt, hiszen gyönyörködött benne!

10. Mert te hoztál ki engem az anyám méhébõl, [és ]biztattál engem anyámnak emlõin.

11. Születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétõl fogva te voltál Istenem.

12. Ne légy messze tõlem, mert közel a nyomorúság, és nincs, a ki segítsen.

13. Tulkok sokasága kerített be engem, körülfogtak engem Básán bikái.

14. Feltátották rám szájokat, mint a ragadozó és ordító oroszlán.

15. Mint a víz, úgy kiöntettem; csontjaim mind széthullottak; szívem olyan lett, mint a viasz, megolvadt belsõ részeim között.

16. Erõm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

17. Mert ebek vettek körül engem, a gonoszok serege körülfogott; átlyukasztották kezeimet és lábaimat.

18. Megszámlálhatnám minden csontomat, õk pedig csak néznek [s] bámulnak rám.

19. Megosztoznak ruháimon, és köntösömre sorsot vetnek.

20. De te, Uram, ne légy messze tõlem; én erõsségem, siess segítségemre.

21. Szabadítsd meg lelkemet a kardtól, s az én egyetlenemet a kutyák körmeibõl.

22. Ments meg engem az oroszlán torkából, és a bivalyok szarvai közül hallgass meg engem.

23. Hadd hirdessem nevedet atyámfiainak, és dicsérjelek téged a gyülekezetben.

24. Ti, a kik félitek az Urat, dicsérjétek õt! Jákób minden ivadékai dicsõítsétek õt, és féljétek õt Izráel minden magzata!

25. Mert nem veti meg és nem útálja meg a szegény nyomorúságát; és nem rejti el az õ orczáját elõle, és mikor kiált hozzá, meghallgatja.

26. Felõled lesz dicséretem a nagy gyülekezetben. Az én fogadásaimat megadom azok elõtt, a kik félik õt.

27. Esznek a nyomorultak és megelégesznek, dicsérik az Urat, a kik õt keresik. Éljen szívetek örökké!

28. Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai, és leborul elõtted a pogányok minden nemzetsége.

29. Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.

30. Esznek és leborulnak a föld gazdagai mind; õ elõtte hajtanak térdet, a kik a porba hullanak, és a ki életben nem tarthatja lelkét.

31. Õt szolgálják a fiak, az Úrról beszélnek az utódoknak. [ (Psalms 22:32) Eljõnek s hirdetik az õ igazságát az õ utánok való népnek, hogy ezt cselekedte! ]

1. Dávid zsoltára. nem szûkölködöm.

2. Fûves legelõkön nyugtat engem, [és] csendes vizekhez terelget engem.

3. Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az õ nevéért.

4. Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszszõd és botod, azok vigasztalnak engem.

5. Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim elõtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam.

6. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.

1. Dávid zsoltára. a föld kereksége s annak lakosai.

2. Mert õ alapította azt a tengereken, és a folyókon megerõsítette.

3. Kicsoda megy fel az Úr hegyére? És kicsoda áll meg az õ szent helyén?

4. Az ártatlan kezû és tiszta szívû, a ki nem adja lelkét hiábavalóságra, és nem esküszik meg csalárdságra.

5. Áldást nyer az Úrtól, és igazságot az idvesség Istenétõl.

6. Ilyen az õt keresõk nemzetsége, a Jákób [nemzetsége,] a kik a te orczádat keresik. Szela.

7. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel ti örökkévaló ajtók; hadd menjen be a dicsõség királya.

8. Kicsoda ez a dicsõség királya? Az erõs és hatalmas Úr, az erõs hadakozó Úr.

9. Ti kapuk, emeljétek fel fejeiteket, és emelkedjetek fel örökkévaló ajtók, hadd menjen be a dicsõség királya!

10. Kicsoda ez a dicsõség királya? A seregek Ura, õ a dicsõség királya. Szela.

1. Dávidé.

2. Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.

3. Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tõled.

4. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.

5. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.

6. Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedrõl, mert azok öröktõl fogva vannak.

7. Ifjúságomnak vétkeirõl és bûneimrõl ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!

8. és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezõket.

9. Igazságban járatja az alázatosokat, és az õ útjára tanítja meg az alázatosokat.

10. Az Úrnak minden útja kegyelem és hûség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.

11. A te nevedért, Uram, bocsásd meg bûnömet, mert sok az.

12. Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.

13. Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.

14. Az Úr bizodalmas az õt félõkhöz, és szövetségével oktatja õket.

15. Szemeim mindenha az Úrra [néznek,] mert õ húzza ki a tõrbõl lábamat.

16. Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.

17. Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.

18. Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bûnömet.

19. Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyûlölséggel gyûlölnek engem.

20. Õrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.

21. Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.

22. Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából.

1. Dávidé.

2. Próbálj meg, Uram, és kisérts meg, és vizsgáld meg veséimet és szívemet.

3. Mert kegyelmed szemem elõtt van, és hûségedben járok-kelek.

4. Nem ültem együtt hivalkodókkal, és alattomosokkal nem barátkoztam.

5. Gyûlölöm a rosszak társaságát, és a gonoszokkal együtt nem ülök.

6. Ártatlanságban mosom kezemet, és oltárodat gyakorlom Uram!

7. Hogy hallatós szóval dicsérjelek téged, és elbeszéljem minden csodatettedet.

8. Uram, szeretem a te házadban való lakozást, és a te dicsõséged hajlékának helyét.

9. Ne sorozd a bûnösökkel együvé lelkemet, sem életemet a vérszopókkal együvé,

10. A kiknek kezében vétek van, és jobbjuk telve vesztegetéssel.

11. Én pedig ártatlanságban élek; ments meg és könyörülj rajtam.

12. Lábam megáll igazsággal; áldom az Urat a gyülekezetekben.

1. Dávidé.

2. Ha gonoszok jõnek ellenem, hogy testemet egyék: szorongatóim és elleneim - õk botlanak meg és hullanak el.

3. Ha tábor fog körül, nem fél szívem; habár had támad reám, mégis [õ benne] bízom én.

4. Egyet kérek az Úrtól, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az õ templomában.

5. Bizony elrejt engem az õ hajlékába a veszedelem napján; eltakar engem sátrának rejtekében, sziklára emel fel engem.

6. Most is felül emeli fejemet ellenségeimen, a kik körültem vannak, és én az õ sátorában örömáldozatokkal áldozom, énekelek és zengedezek az Úrnak.

7. Halld meg, Uram, hangomat - hívlak! Irgalmazz nékem és hallgass meg engem!

8. Helyetted mondja a szívem: Az én orczámat keressétek! A te orczádat keresem, oh Uram!

9. Ne rejtsd el orczádat elõlem; ne utasítsd el szolgádat haraggal; te voltál segítõm, ne taszíts el és ne hagyj el engem, üdvösségemnek Istene!

10. Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem.

11. Taníts meg engem a te útadra, oh Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen, az én üldözõim miatt.

12. Ne adj át engem szorongatóim kivánságának, mert hamis tanúk támadnak ellenem, és erõszakot lihegnek.

13. Bizony hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élõknek földén!

14. Várjad az Urat, légy erõs; bátorodjék szíved és várjad az Urat.

1. Dávidé. ne fordulj el szótlanul tõlem, hogy ne legyek, ha néma maradnál, a sírba szállókhoz hasonló.

2. Halld meg esedezéseimnek szavát, mikor kiáltok hozzád, és mikor felemelem kezeimet a te szentséged lakhelye felé.

3. Ne számlálj engem a hitetlenek és gonosztevõk közé, a kik békességgel szólnak felebarátaikhoz, pedig gonoszság van szívökben.

4. Fizess meg nékik az õ cselekedeteik és igyekezetök rosszasága szerint; kezök munkája szerint fizess meg nékik; add meg nékik jutalmukat!

5. Minthogy nem figyelnek az Úr cselekedeteire és kezének munkáira, lerontja õket és föl nem építi õket.

6. Áldott az Úr, hogy meghallgatta esedezéseimnek szavát.

7. Az Úr az én erõm és paizsom, õ benne bízott szívem és megsegíttettem; örvend szívem és énekemmel dicsérem õt.

8. Az Úr az õ népének ereje, és az õ fölkentjének megtartó erõssége.

9. Tartsd meg a te népedet és áldd meg a te örökségedet, legeltesd és magasztald fel õket mindörökké!

1. Dávid zsoltára.

2. Adjátok az Úrnak neve tiszteletét, imádjátok az Urat szent ékességben.

3. Az Úr szava [zeng] a vizek fölött, a dicsõség Istene mennydörög, az Úr ott van a nagy vizek felett.

4. Az Úr szava erõs; az Úr szava fenséges.

5. Az Úr szava czédrusokat tördel, összetöri az Úr a Libánon czédrusait is.

6. És ugrándoztatja azokat, mint a borjút, a Libánont és a Szirjónt, mint a bivalyfiat.

7. Az Úr szava tûzlángokat szór.

8. Az Úr szava megrengeti a pusztát, megrengeti az Úr Kádesnek pusztáját.

9. Az Úr szava megborjaztatja a nõstény szarvasokat, lehántja az erdõket, és az õ hajlékában mindene azt mondja: dicsõ!

10. Az Úr trónolt az özönvíz felett; így trónol az Úr, mint király, mindörökké.

11. Az Úr ad erõt népének, az Úr megáldja népét békességgel.

1. Dávid zsoltára. Templomszentelési ének.

2. Magasztallak Uram, hogy felemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek rajtam.

3. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és te meggyógyítottál engem!

4. Uram, felhoztad a Seolból az én lelkemet, fölélesztettél a sírbaszállók közül.

5. Zengedezzetek az Úrnak, ti hívei! Dicsõítsétek szent emlékezetét.

6. Mert csak pillanatig [tart] haragja, [de] élethossziglan jóakarata; este bánat száll be [hozzánk], reggelre öröm.

7. Azt mondtam azért én jó állapotomban: Nem rendülhetek meg soha.

8. Uram, jókedvedbõl erõsséget állítottál föl hegyemre; de elrejtéd orczádat, és megroskadtam.

9. Hozzád kiáltok, Uram! Az én Uramnak irgalmáért könyörgök!

10. Mit használ vérem, ha sírba szállok? Dicsér-e téged a por; hirdeti-é igazságodat?

11. Hallgass meg, Uram, könyörülj rajtam! Uram, légy segítségem!

12. Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel. [ (Psalms 30:13) Hogy zengjen néked és el ne hallgasson felõled a dicséret: Uram, én Istenem, örökké dicsõítlek téged. ]

1. Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

2. Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem.

3. Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erõs kõszálam, erõdített házam, hogy megtarts engem.

4. Mert kõsziklám és védõváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet.

5. Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erõsségem.

6. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten.

7. Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Úrban bízom én.

8. Hadd vigadjak és örüljek a te kegyelmednek, a miért meglátod nyomorúságomat [és] megismered a háborúságokban lelkemet;

9. És nem rekesztesz be engem ellenség kezébe, [sõt] tágas térre állatod lábaimat.

10. Könyörülj rajtam, Uram, mert szorongattatom; elsenyved a búbánat miatt szemem, lelkem, testem.

11. Mert bánatban enyészik életem, és sóhajtásban [múlnak] éveim; bûnöm miatt roskadoz erõm, és kiasznak csontjaim.

12. Temérdek üldözõm miatt csúfsággá lettem, kivált szomszédaimé, és ismerõseimnek félelmévé; a kik az utczán látnak, elfutnak tõlem.

13. Töröltettem, akár a halott, az emlékezetbõl; olyanná lettem, mint az elroshadt edény.

14. Mert hallottam sokak rágalmát, iszonyatosságot mindenfelõl, a mint együtt tanácskoztak ellenem, és tervezték, hogy elrabolják lelkemet.

15. De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem.

16. Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébõl és üldözõimtõl.

17. Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból.

18. Uram, ne szégyenüljek meg, mivelhogy hívlak téged; a gonoszok szégyenüljenek meg [és] pusztuljanak a Seolba.

19. A hazug ajkak némuljanak el, a melyek vakmerõen szólnak az igaz ellen, kevélységgel és megvetéssel.

20. Mily bõséges a te jóságod, a melyet fentartasz a téged félõknek, [és] megbizonyítasz a te benned bízókon az emberek fiai elõtt.

21. Elrejted õket a te orczádnak rejtekében az emberek zendülései elõl; sátorban õrzöd õket a perpatvarkodó nyelvektõl.

22. Áldott az Úr, hogy csodálatossá tette kegyelmét rajtam, mint egy megerõsített városon!

23. Én ugyan azt gondoltam ijedtemben: Elvettettem szemeid elõl; de mégis, meghallgattad esedezéseimnek szavát, mikor kiáltottam hozzád.

24. Szeressétek az Urat mind ti õ kedveltjei; a híveket megõrzi az Úr és bõven megfizet a kevélyen cselekvõknek! [ (Psalms 31:25) Legyetek erõsek és bátorodjék a ti szívetek mindnyájan, a kik várjátok az Urat! ]

1. Dávid tanítása.

2. Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.

3. Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.

4. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.

5. Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela.

6. Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ hozzá.

7. Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.

8. Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.

9. Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád.

10. Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.

11. Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!

1. Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.

2. Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.

3. Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.

4. Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hûséges.

5. Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.

6. Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

7. Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat.

8. Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tõle minden földi lakó.

9. Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott.

10. Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.

11. Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékrõl-nemzedékre.

12. Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.

13. Az égbõl letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.

14. Székhelyérõl lenéz a föld minden lakosára.

15. Õ alkotta mindnyájok szivét, [és] jól tudja minden tettöket.

16. Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hõs sem menekül meg nagy erejével;

17. Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.

18. Ámde az Úr szemmel tartja az õt félõket, az õ kegyelmében bízókat,

19. Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa õket.

20. Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk õ.

21. Csak õ benne vigad a mi szívünk, csak az õ szent nevében bízunk!

22. Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.

1. Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.

2. Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!

3. Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.

4. Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!

5. Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.

6. A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

7. Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.

8. Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.

9. Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.

10. Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.

11. Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

12. Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

13. Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

14. Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.

15. Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.

16. Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;

17. Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.

18. [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.

19. Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

20. Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.

21. Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

22. A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat. [ (Psalms 34:23) Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik. ]

1. Dávidé. harczolj a velem harczolókkal.

2. Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

3. Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

4. Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

5. Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].

6. Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.

7. Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

8. Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

9. Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

10. Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.

11. Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.

12. Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

13. Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

14. Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

15. Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

16. Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

17. Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.

18. Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

19. Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.

20. Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

21. Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

22. Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!

23. Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

24. Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

25. Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!

26. Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

27. Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.

28. Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.

1. Az éneklõmesternek; az Úr szolgájáé, Dávidé.

2. A gonosznak hamissága felõl így gondolkozom szívemben: nincs õ elõtte isten-félelem;

3. Mert hízeleg néki önmagának, ha bûnét elkövetheti, ha gyûlölködhetik.

4. Szájának beszéde hiábavalóság és hamisság; megszünt bölcs lenni [és] jót cselekedni.

5. Hiábavalóságot gondol ágyában; nem a jó útra áll, [és] nem veti meg a rosszat.

6. Uram, az égig [ér] a te kegyelmességed; a te hûséged a felhõkig!

7. Igazságod, mint Isten hegyei; ítéleteid, [mint] a nagy mélységek; az embert és barmot te tartod meg, Uram!

8. Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek.

9. Dúslakodnak házadnak bõséges javaiban; megitatod õket gyönyörûségeid folyóvizébõl.

10. Mert nálad van az életnek forrása; a te világosságod által látunk világosságot.

11. Terjeszd ki kegyelmességedet a te ismerõidre, és igazságodat az igaz szívûekre.

12. Ne támadjon engem a kevélynek lába, és ne üldözzön engem a gonosznak keze. [ (Psalms 36:13) Hullnak már a gonosztevõk; eltaszíttatnak és nem állhatnak fel! ]

1. Dávidé.

2. Mert hirtelen levágattatnak, mint a fû, s mint a gyönge növény elfonnyadnak.

3. Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hûséggel élj.

4. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.

5. Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd õ teljesíti.

6. Felhozza a te igazságodat, mint a világosságot, és a te jogodat, miként a delet.

7. Csillapodjál le az Úrban és várjad õt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, [se] arra, a ki álnok tanácsokat követ.

8. Szünj meg a haragtól, hagyd el heveskedésedet; ne bosszankodjál, csak rosszra vinne!

9. Mert az elvetemültek kivágattatnak; de a kik az Urat várják, öröklik a földet.

10. Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

11. A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

12. Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

13. Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.

14. Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;

15. [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

16. Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.

17. Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

18. Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

19. Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

20. De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

21. Kölcsön kér a gonosz és meg nem fizet, de az igaz irgalmas és adakozó.

22. Mert a kiket õ megáld, öröklik a földet, és a kiket õ megátkoz, kivágattatnak azok.

23. Az Úr szilárdítja meg az igaz ember lépteit, és útját kedveli.

24. Ha elesik, nem terül el, mert az Úr támogatja kezével.

25. Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetõvé.

26. Mindennapon irgalmatoskodik és kölcsön ad, és az õ magzatja áldott.

27. Kerüld a rosszat és jót cselekedjél, és megmaradsz mindörökké.

28. Mert az Úr szereti az ítéletet, és el nem hagyja az õ kegyeseit; megõrzi õket mindörökké, a gonoszok magvát pedig kiirtja.

29. Az igazak öröklik a földet, és mindvégig rajta lakoznak.

30. Bölcseséget beszél az igaznak szája, és a nyelve ítéletet szól.

31. Istenének törvénye van szívében, lépései nem ingadoznak.

32. Leselkedik a gonosz az igazra, és halálra keresi azt;

33. De az Úr nem hagyja azt annak kezében, sem nem kárhoztatja, mikor megítéltetik.

34. Várjad az Urat, õrizd meg az õ útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.

35. Láttam elhatalmasodni a gonoszt és szétterjeszkedett az, mint egy gazdag lombozatú vadfa;

36. De elmult és ímé nincsen! kerestem, de nem található.

37. Ügyelj a feddhetetlenre, nézd a becsületest, mert a jövendõ a béke emberéé.

38. De a bûnösök mind elvesznek; a gonosznak vége pusztulás.

39. Az igazak segedelme pedig az Úrtól van; õ az õ erõsségök a háborúság idején.

40. Megvédi õket az Úr és megszabadítja õket; megszabadítja õket a gonoszoktól és megsegíti õket, mert õ benne bíznak.

1. Dávid zsoltára emlékeztetõül.

2. Uram, haragodban ne fenyíts meg engem; felgerjedésedben ne ostorozz meg engem!

3. Mert nyilaid belém akadtak, és kezed rám nehezült.

4. Nincs épség testemben a te haragodtól; nincs békesség csontjaimban vétkeim miatt.

5. Mert bûneim elborítják fejemet; súlyos teherként, erõm felett.

6. Megsenyvedtek, megbûzhödtek sebeim oktalanságom miatt.

7. Lehorgadtam, meggörbedtem nagyon; naponta szomorúan járok.

8. Mert derekam megtelt gyulladással, és testemben semmi ép sincsen.

9. Erõtlen és összetört vagyok nagyon, s szívem keserûsége miatt jajgatok.

10. Uram, elõtted van minden kívánságom, és nincs elõled elrejtve az én nyögésem!

11. Szívem dobogva ver, elhágy erõm, s szemem világa - az sincs már velem.

12. Szeretteim és barátaim félreállanak csapásomban; rokonaim pedig messze állanak.

13. De tõrt vetnek, a kik életemre törnek, és a kik bajomra törnek; hitványságokat beszélnek, és csalárdságot koholnak mindennap.

14. De én, mint a siket, nem hallok, és olyan vagyok, mint a néma, a ki nem nyitja föl száját.

15. És olyanná lettem, mint az, a ki nem hall, és szájában nincsen ellenmondás.

16. Mert téged vártalak Uram, te hallgass meg Uram, Istenem!

17. Mert azt gondolom: csak ne örülnének rajtam; mikor lábam ingott, hatalmaskodtak ellenem!

18. És bizony közel vagyok az eleséshez, és bánatom mindig elõttem van.

19. Sõt bevallom bûneimet, bánkódom vétkem miatt.

20. De ellenségeim élnek, erõsödnek; megsokasodtak hazug gyûlölõim,

21. És a kik jóért roszszal fizetnek; ellenem törnek, a miért én jóra törekszem.

22. Ne hagyj el Uram Istenem, ne távolodjál el tõlem! [ (Psalms 38:23) Siess segítségemre, oh Uram, én szabadítóm! ]

1. Az éneklõmesternek Jeduthunnak, Dávid zsoltára.

2. Mondám: nosza vigyázok útaimra, hogy ne vétkezzem nyelvemmel; megzabolázom szájamat, a míg elõttem van a hitetlen.

3. Elnémultam, vesztegléssel hallgattam a jóról, de fájdalmam felzaklatódott.

4. Fölhevült bennem az én szívem, gondolatomban tûz gerjede fel, így szólék [azért] az én nyelvemmel:

5. Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok.

6. Ímé tenyérnyivé tetted napjaimat, és az én életem te elõtted, mint a semmi. Bizony merõ hiábavalóság minden ember, akárhogyan áll is! Szela.

7. Bizony árnyékként jár az ember; bizony csak hiába szorgalmatoskodik; rakásra gyûjt, de nem tudja, ki takarítja be azokat!

8. Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam.

9. Ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!

10. Megnémultam, nem nyitom fel szájamat, mert te cselekedted.

11. Vedd le rólam a te ostorodat; kezed fenyítéke miatt elenyészem én.

12. Mikor a bûn miatt büntetéssel fenyítesz valakit, elemészted, mint moly, az õ szépségét. Bizony merõ hiábavalóság minden ember. Szela.

13. Halld meg Uram az én könyörgésemet, figyelmezzél kiáltásomra, könyhullatásomra ne vesztegelj; mert én jövevény vagyok te nálad, zsellér, mint minden én õsöm. [ (Psalms 39:14) Ne nézz reám, hadd enyhüljek meg, mielõtt elmegyek és nem leszek többé! ]

1. Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2. Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.

3. És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet.

4. És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.

5. Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!

6. Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, [de] többek, semhogy elszámlálhatnám.

7. Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égõáldozatot és bûnért való áldozatot sem kívántál.

8. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem,

9. Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.

10. Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!

11. Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.

12. Te, Uram, ne tartsd vissza tõlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.

13. Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bûneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem [is] elhagyott engem.

14. Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!

15. Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.

16. Pusztuljanak el az õ gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

17. Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat. [ (Psalms 40:18) Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél! ]

1. Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2. Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

3. Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

4. Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

5. Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

6. Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

7. Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.

8. Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

9. Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

10. Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

11. De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

12. Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

13. Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha. [ (Psalms 41:14) Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen! ]

Significados: Saul, .

Você está lendo Salmos na edição KAROLI, Károli, em Húngaro.
Este lívro compôe o Antigo Testamento, tem 150 capítulos, e 2461 versículos.