Salmos

1. Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása.

2. Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

3. Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt?

4.

5. Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.

6. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az õ orczájának szabadításáért.

7. Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.

8. Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

9. Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.

10. Hadd mondjam Istennek, az én kõszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

11. Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened? [ (Psalms 42:12) Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. ]

1. Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertõl szabadíts meg engem.

2. Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

3. Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

4. Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

5. Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

1. Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

2. Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

3. Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

4. Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

5. Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

6. Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

7. Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

8. Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

9. Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

10. Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

11. Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

12. Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

13. Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

14. Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

15. Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

16. Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

17. A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

18. Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

19. Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

20. Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

21. Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

22. Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

23. Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

24. Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

25. Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

26. Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. [ (Psalms 44:27) Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért! ]

1. Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl.

2. Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.

3. Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.

4. Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.

5. És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.

6. Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.

7. Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.

8. Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

9. Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.

10. Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.

11. Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

12. Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!

13. Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.

14. Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.

15. Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket.

16. Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.

17. Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön. [ (Psalms 45:18) Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek! ]

1. Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.

2. Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

3. Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

4. Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.

5. Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

6. Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

7. Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

8. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.

9. Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

10. Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.

11. Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön. [ (Psalms 46:12) A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela. ]

1. Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

2. Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

3. Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

4. Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

5. Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsõségét, a kit szeret. Szela.

6. Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.

7. Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

8. Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

9. Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján. [ (Psalms 47:10) Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen! ]

1. A Kóráh fiainak zsoltáréneke.

2. Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén.

3. Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy királynak városa.

4. Isten van az õ palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.

5. Mert ímé, a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen.

6. Meglátták õk, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.

7. Rémület fogta el ott õket, fájdalom, a milyen a szülõasszonyé;

8. A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.

9. A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerõsítette azt az Isten! Szela.

10. A te kegyelmedrõl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.

11. A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.

12. Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.

13. Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.

14. Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek: [ (Psalms 48:15) Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket mindhalálig! ]

1. Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

2. Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

3. Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

4. Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

5. Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

6. Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,

7. A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

8. Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

9. Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

10. Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

11. De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

12. Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.

13. Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

14. Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.

15. Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.

16. Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.

17. Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;

18. Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.

19. Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

20. [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot. [ (Psalms 49:21) Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak. ]

1. Asáf zsoltára.

2. A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

3. Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

4. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

5. Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

6. És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

7. Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

8. Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

9. [De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

10. Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

11. Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

12. Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

13. Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

14. Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

15. És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

16. A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

17. Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

18. Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

19. A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

20. Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

21. Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

22. Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

23. A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

1. Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára;

2. Mikor õ hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.

3. Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bûneimet!

4. Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimbõl tisztíts ki engemet;

5. Mert ismerem az én bûneimet, és az én vétkem szüntelen elõttem [forog.]

6. Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid elõtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.

7. Ímé én vétekben fogantattam, és bûnben melengetett engem az anyám.

8. Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensõmben bölcseségre tanítasz engem.

9. Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.

10. Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.

11. Rejtsd el orczádat az én vétkeimtõl, és töröld el minden álnokságomat.

12. Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erõs lelket újítsd meg bennem.

13. Ne vess el engem a te orczád elõl, és a te szent lelkedet ne vedd el tõlem.

14. Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.

15. Hadd tanítsam a bûnösöket a te útaidra, hogy a vétkezõk megtérjenek hozzád.

16. Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.

17. Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.

18. Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égõáldozatban sem gyönyörködöl.

19. Isten elõtt [kedves] áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bûnbánó szívet oh Isten nem veted te meg! [ (Psalms 51:20) Tégy jól a te kegyelmedbõl a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kõfalait. ] [ (Psalms 51:21) Akkor kedvesek lesznek elõtted az igazságnak áldozatai; az égõ és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal. ]

1. Az éneklõmesternek; Dávid tanítása;

2. Mikor az Idumeus Dóeg eljött és hírt vitt Saulnak, és ezt mondá néki: Dávid az Akhimélek házába ment be.

3. Mit dicsekedel gonoszságban, oh te magabíró? Az Istennek kegyelme szüntelen való!

4. Nyelved ártalmakon elmélkedik, s olyan mint az éles olló, te álnokságnak mestere!

5. Szereted a gonoszt inkább, hogy nem a jót, és a hazugságot inkább, mint igazságot szólni. Szela.

6. Szeretsz minden ártalmas beszédet, [és] az álnok nyelvet.

7. Meg is ront az Isten téged, teljesen eltakarít, kigyomlál téged a te hajlékodból, és kiszaggat téged az élõk földérõl. Szela.

8. És látják [ezt] az igazak, és félnek, és nevetnek rajta:

9. Ímé az a férfiú, a ki nem Istent fogadta erõsségévé, hanem az õ gazdagságának sokaságában bízott, és ereje az õ gonoszságában volt! [ (Psalms 52:10) Én pedig mint zöldelõ olajfa Isten házában, bízom Isten kegyelmében mind örökkön örökké. ] [ (Psalms 52:11) Áldlak téged örökké, hogy [így] cselekedtél; nevedben remélek, mert jóságos [vagy,] a te híveid elõtt. ]

1. Az éneklõmesternek a mahalathra, Dávid tanítása.

2. Ezt mondta a balgatag az õ szívében: Nincs Isten. Megromlottak és útálatos hamisságot cselekedtek, nincs a ki jót cselekedjék.

3. Isten letekint a mennybõl az emberek fiaira, hogy meglássa, ha van-é értelmes, Istent keresõ?

4. Mindnyájan elhajlottak, és valamennyien megromlottak, nincsen a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.

5. Avagy nincs értelem a hamisságnak cselekvõiben, a kik az én népemet megeszik, mintha kenyeret ennének, a kik az Istent segítségül nem hívják?

6. Ott félnek [nagy] félelemmel, a hol nincsen félelem; mert az Isten elszéleszti azoknak tetemeit, a kik tábort járnak ellened; megszégyeníted azokat, mert az Isten megveti õket. [ (Psalms 53:7) Oh, vajha eljönne Sionból Izráelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza az õ népének foglyait, örül majd Jákób és vigad Izráel! ]

1. Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása;

2. Mikor a Zifeusok eljöttek, és azt mondák Saulnak: Nem mi nálunk lappang-é Dávid?

3. Isten, a te neveddel szabadíts meg engemet, és a te hatalmasságoddal állj bosszút értem!

4. Isten, hallgasd meg az én imádságomat, figyelmezz az én szájam beszédeire.

5. Mert idegenek támadtak ellenem, és kegyetlenek keresik lelkemet, a kik nem is gondolnak Istenre. Szela.

6. Ímé, Isten segítõm nékem, az Úr az én lelkemnek támogatója.

7. Bosszút áll az utánam leselkedõkön; a te igazságod által rontsd meg õket. [ (Psalms 54:8) Kész szívvel áldozom néked: áldom a te nevedet, Uram, mert jó. ] [ (Psalms 54:9) Mert minden nyomorúságból megszabadított engem, s megpihentette szemeimet ellenségeimen. ]

1. Az éneklõmesternek, hangszerekkel; Dávid tanítása.

2. Hallgasd meg, Isten, az én imádságomat, és ne rejtsd el magadat az én könyörgésem elõl;

3. Figyelmezz én reám és hallgass meg engemet; mert keseregve bolyongok és jajgatok!

4. Az ellenségnek szaváért [és] a hitetlenek nyomorgatásáért: mert hazugságot hárítanak reám, és [nagy] dühösséggel ellenkeznek velem.

5. Az én szívem reszket bennem, és a halál félelmei körülvettek engem.

6. Félelem és rettegés esett én reám, és borzadály vett körül engem.

7. Mondám: Vajha szárnyam volna, mint a galambnak! Elrepülnék és nyugodnám.

8. Ímé, messze elmennék és a pusztában lakoznám. Szela.

9. Sietnék kiszabadulni e sebes szélbõl, e forgószélbõl.

10. Rontsd meg Uram, [és] oszlasd meg az õ nyelvöket; mert erõszakot és háborgást látok a városban.

11. Nappal és éjjel körüljárják azt annak kõfalainál, bent hamisság és ártalom van abban.

12. Veszedelem van bensejében; s nem távozik annak terérõl a zsarnokság és csalárdság.

13. Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz [azt] elszenvedném; nem gyûlölõm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elõl:

14. Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerõsöm,

15. A kik együtt édes bizalomban éltünk; az Isten házába jártunk a tömegben.

16. A halál vegye õket körül, elevenen szálljanak a Seolba; mert gonoszság van lakásukban, kebelökben.

17. Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem.

18. Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és õ meghallja az én szómat.

19. Megszabadítja lelkemet békességre a rám támadó hadtól, mert sokan vannak ellenem.

20. Meghallja Isten és megfelel nékik, (mivelhogy õ eleitõl fogva trónol, Szela), a kik nem akarnak megváltozni és nem félik az Istent.

21. Kezeit felemelte a vele békességben lévõkre; megszegte az õ szövetségét.

22. A vajnál simább az õ szája, pedig szívében háborúság van; lágyabbak beszédei az olajnál, pedig éles szablyák azok.

23. Vessed az Úrra a te terhedet, õ gondot visel rólad, és nem engedi, hogy valamikor ingadozzék az igaz. [ (Psalms 55:24) Te, Isten, a veszedelem vermébe taszítod õket; a vérszopó és álnok emberek életüknek felét sem élik meg; én pedig te benned bízom. ]

1. Az éneklõmesternek a Jónathelem rehokimra; Dávidnak miktámja; mikor megragadták õt a filiszteusok Gáthban.

2. Könyörülj rajtam Istenem, mert halandó tátog ellenem és mindennap hadakozván, nyomorgat engem!

3. Ellenségeim minden napon tátognak reám: bizony sokan hadakoznak ellenem, oh magasságos [Isten!]

4. Mikor félnem kellene is, én bízom te benned.

5. Isten által dicsekedem az õ igéjével; az Istenben bizom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

6. Minden nap elforgatják beszédeimet; minden gondolatjok ellenem van, ártalomra.

7. Egybegyûlnek, elrejtõznek, sarkaimat lesik, mert kivánják az én lelkemet.

8. Gonoszsággal menekedhetnének? Haraggal rontsd meg, oh Isten, a népeket!

9. Bujdosásomnak számát jól tudod: szedd tömlõdbe könnyeimet! Avagy nem tudod-é azoknak számát?

10. Meghátrálnak majd ellenségeim, mikor kiáltok; így tudom meg, hogy velem van az Isten.

11. Dicsérem Istent, az õ ígéretéért, dicsérem az Urat az õ igéretéért.

12. Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem?

13. Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; [ (Psalms 56:14) Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstõl; hogy járjak Isten elõtt az életnek világosságában. ]

1. Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja; mikor Saul elõl a barlangba menekült.

2. Könyörülj rajtam, oh Isten könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, a míg elvonulnak a veszedelmek.

3. A magasságos Istenhez kiáltok; Istenhez, a ki jót végez felõlem.

4. Elküld a mennybõl és megtart engem: meggyalázza az engem elnyelõt. Szela. Elküldi Isten az õ kegyelmét és hûségét.

5. Az én lelkem oroszlánok között van, tûzokádók között fekszem; emberek között, a kiknek foguk dárda és nyilak, nyelvök pedig éles szablya.

6. Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged!

7. Hálót készítettek lábaimnak, lelkem meggörnyedett; vermet ástak én elõttem, de õk estek abba. Szela.

8. Kész az én szívem, oh Isten, kész az én szívem; hadd énekeljek és zengedezzek!

9. Serkenj fel én dicsõségem, serkenj fel te lant és hárfa, hadd költsem fel a hajnalt!

10. Hálát adok néked, én Uram, a népek között, és zengedezek néked a nemzetek között.

11. Mert nagy az egekig a te kegyelmed, és a felhõkig a te hûséged. [ (Psalms 57:12) Magasztaltassál fel az egek felett, oh Isten! Mind az egész földön legyen a te dicsõséged! ]

1. Az éneklõmesternek az altashétre; Dávid miktámja.

2. Avagy valóban a néma igazságot szólaltatjátok-é meg? Avagy igazán ítéltek-é ti embernek fiai?

3. Sõt inkább hamisságot forgattok a ti szívetekben! a ti kezeiteknek hamisságát méritek e földön.

4. Eltértek a gonoszok fogantatásuk óta; tévelygenek a hazugok anyjok méhétõl kezdve.

5. Mérgök olyan, mint a kígyónak mérge; mint a siket áspisé, a mely füleit bedugja.

6. A mely nem hallja a bûbájosoknak szavát, sem a bûvölõét, a ki bûbájakban jártas.

7. Isten, rontsd meg az õ fogaikat az õ szájokban; az oroszlánoknak zápfogait törd össze, Uram!

8. Olvadjanak el, folyjanak széllyel, mint a víz; ha felteszi nyilait, legyenek tompultak azok.

9. Legyenek mint a csiga, a mely szétfolyván, elmúlik; mint az aszszonynak idétlen szülötte, a mely nem látta a napot.

10. Mielõtt megéreznék fazekaitok a tövist, mind nyersen, mind égõn elragadja azt a forgószél.

11. Örül az igaz, mikor látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében. [ (Psalms 58:12) És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélõ Isten e földön! ]

1. Az éneklõmesternek az altashétre. Dávid miktámja; midõn [embereket ]külde Saul, és õrizék az õ házát, hogy megöljék õt.

2. Szabadíts meg engemet az én ellenségeimtõl, Istenem; a reám támadóktól ments meg engemet!

3. Szabadíts meg engemet a gonosztevõktõl, és a vérontó emberek ellen tarts meg engemet;

4. Mert ímé lelkem után leselkednek, egybegyûltek ellenem az erõsek; a nélkül, hogy hibás vagy vétkes volnék, Uram!

5. Bûnöm nélkül egybegyûlnek és készülnek [ellenem]: serkenj fel elõmbe és lásd meg [ezeket!]

6. Te, oh Uram, Seregek Istene, Izráel Istene, serkenj fel! Büntesd meg mind e pogányokat, ne könyörülj senkin, a ki hamisságot cselekszik. Szela.

7. Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb; körüljárják a várost.

8. Ímé, szájokkal csácsognak, ajkaikon szablyák vannak: hisz, [úgy mond], kicsoda hallja meg?

9. Te pedig, Uram, neveted õket, és megcsúfolod mind e pogány népet.

10. Hatalmá[val szemben] te reád vigyázok; mert Isten az én váram.

11. Elõmbe jön az én kegyelmes Istenem; látnom engedi Isten az én ellenségeim [romlását.]

12. Ne öld meg õket, hogy népem meg ne felejtkezzék; bujdosókká tedd õket a te hatalmaddal, és alázd meg õket Uram, mi paizsunk!

13. Szájuknak vétke az õ ajkaiknak beszéde, fogattassanak meg kevélységükben; mert csak átkot és hazugságot szólnak.

14. Veszítsd el õket búsulásodban, veszítsd el õket, hogy ne legyenek; és tudják meg, hogy Isten uralkodik a Jákób fölött, mind a földnek határáig. Szela.

15. Estenden megjelennek, ordítnak, mint az eb, körüljárják a várost.

16. Étel után barangolnak, és ha nem laknak jól, virrasztanak.

17. Én pedig éneklem a te hatalmadat, és reggelenkint zengem a te kegyelmességedet; mert váram voltál és menedékem az én nyomorúságom napján. [ (Psalms 59:18) Én erõsségem! Te néked éneklek, mert Isten az én váram: õ az én kegyelmes Istenem! ]

1. Az éneklõmesternek a susanheduthra, Dávidnak tanító miktámja;

2. Mikor harczolt a mesopotámiai szirusokkal és a czóbai szirusokkal; és visszafordult Joáb és megverte az Edomitákat a Sóvölgyben, tizenkétezeret.

3. Isten, elvetettél minket, elszélesztettél minket; megharagudtál, hozz vissza minket!

4. Megrendítetted ez országot, ketté szakasztottad; építsd meg romlásait, mert megindult.

5. A te népeddel nehéz dolgokat láttattál: bódító borral itattál minket.

6. Adtál a téged félõknek zászlót, melyet felemeljenek az igazságért. Szela.

7. Hogy megszabaduljanak a te kedveltjeid: segíts jobboddal és hallgass meg minket!

8. Az õ szent helyén mondotta Isten: Örvendezek, kiosztom Sikemet és kimérem a Szukkót völgyét:

9. Enyim Gileád és enyim Manasse, Efraim az én fejemnek oltalma: Júda az én törvény-rendelõm.

10. Moáb az én mosdómedenczém, Edomra vetem az én sarumat; te Filisztea nékem örülj!

11. Kicsoda vezet engem az erõs városba? Kicsoda kisért el Edomig engem?

12. Nem te-é, oh Isten, a ki megvetettél minket, s nem vonultál ki, oh Isten, a mi seregeinkkel? [ (Psalms 60:13) Segíts ki minket a nyomorúságból, mert emberi segítség hiábavaló. ] [ (Psalms 60:14) Istennel gyõzedelmet nyerünk, s õ tapodja el ellenségeinket. ]

1. Az éneklõmesternek hangszerre: Dávidé.

2. Hallgasd meg, oh Isten, az én kiáltásomat; figyelmezzél az én könyörgésemre.

3. E föld szélérõl kiáltok te hozzád; mert szívem elepedt: Vígy el engem [innen] a sziklára, a hova én nem jutok.

4. Mert te vagy az én menedékem, s erõs tornyom az ellenség ellen.

5. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá! Szela.

6. Mert te, oh Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelõinek örökségét megadtad nékem.

7. Adj napokat a király napjaihoz, esztendeit nemzedékrõl nemzedékre [nyujtsd.]

8. Isten elõtt lakozzék örökké; kegyelmedet és hûségedet rendeld ki, hogy õrizzék meg õt. [ (Psalms 61:9) Így éneklem majd a te nevedet szüntelen, hogy beteljesítsem az én fogadásaimat minden napon. ]

1. Az éneklõmesternek, Jedutun szerint; Dávid zsoltára.

2. Csak Istenben nyugoszik meg lelkem; tõle van az én szabadulásom.

3. Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg felettébb.

4. Meddig támadtok még egy ember ellen; [meddig] törtök ellene valamennyien, mint meghanyatlott fal és dûlõ kerítés ellen?

5. Csak arról tanácskoznak, mimódon vessék õt le méltóságából; szeretik a hazugságot; szájukkal áldanak, szívükben átkoznak. Szela.

6. Csak Istenben nyugodjál meg lelkem, mert tõle van reménységem.

7. Csak õ az én kõsziklám és szabadulásom; õ az én oltalmam, azért nem rendülök meg.

8. Istennél van szabadulásom és dicsõségem; az én erõs kõsziklám, az én menedékem Istenben van.

9. Bízzatok õ benne mindenkor, ti népek; öntsétek ki elõtte szíveteket; Istn a mi menedékünk. Szela.

10. Bizony hiábavalók a közembernek fiai és hazugok a fõembernek fiai; ha mérõserpenyõbe vettetnek, mind alábbvalók a semminél.

11. Ne bízzatok zsarolt javakban, és rablott jószággal ne kevélykedjetek; a vagyonban, ha nõ, ne bizakodjatok;

12. Egyszer szólott az Isten, kétszer hallottam ugyanazt, hogy a hatalom az Istené. [ (Psalms 62:13) Tiéd Uram a kegyelem is. Bizony te fizetsz meg mindenkinek az õ cselekedete szerint! ]

1. Dávid zsoltára, mikor a Júda pusztájában volt.

2. Isten! én Istenem vagy te, jó reggel kereslek téged; téged szomjúhoz lelkem, téged sóvárog testem a kiaszott, elepedt földön, a melynek nincs vize;

3. Hogy láthassalak téged a szent helyen, szemlélvén a te hatalmadat és dicsõségedet.

4. Hiszen a te kegyelmed jobb az életnél: az én ajakim hadd dicsérjenek téged.

5. Áldanálak ezért életem fogytáig; a te nevedben emelném fel kezeimet.

6. Mintha zsírral és kövérséggel telnék meg lelkem, mikor víg ajakkal dicsérhet téged az én szájam!

7. Ha reád gondolok ágyamban: õrváltásról õrváltásra rólad elmélkedem;

8. Mert segítségem voltál, és a te szárnyaidnak árnyékában örvendeztem.

9. Ragaszkodik hozzád az én lelkem; a te jobbod megtámogat engem.

10. Azok pedig, a kik veszedelemre keresik lelkemet, a föld mélységeibe jutnak.

11. Szablya martalékaiul esnek el, és a rókáknak lesznek eledelei. [ (Psalms 63:12) A király pedig örvendezni fog Istenben; dicséri õt mindaz, a ki õ reá esküszik; mert bedugatik a hazugok szája. ]

1. Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

2. Hallgasd meg, Isten, az én szómat, mikor panaszkodom; az ellenségtõl való félelemtõl mentsd meg éltemet.

3. Rejts el engem a rosszakaróknak tanácsa elõl, a gonosztevõknek gyülekezetétõl.

4. A kik megélesítik nyelvöket, mint a szablyát; irányozzák nyilokat, keserû beszédöket.

5. Hogy lövöldözzék titkon az ártatlant; nagy hirtelenséggel lövöldözik azt, és nem félnek.

6. Megátalkodottak gonosz szándékukban; megegyeztek, hogy tõrt vetnek titkon, mondják: ki látja õket?

7. Álnokságokat koholnak; a kikoholt tervet végrehajták; mindenikök keble és szíve kikutathatatlan.

8. De meglövi õket az Isten; hirtelen nyíl üt rajtok sebet.

9. És megejtik õket, a nyelvök lesz ellenök; iszonyodik mindenki, a ki õket látja.

10. Akkor megfélemlenek mind az emberek; hirdetni fogják Istennek dolgát, és megértik cselekedetét. [ (Psalms 64:11) Örvendeni fog az igaz Istenben, és hozzá menekül; és dicsekedni fognak minden egyenesszívûek. ]

1. Az éneklõmesternek; zsoltár; Dávid éneke.

2. Tied a hódolat, a dicséret, oh Isten, a Sionon; és néked teljesítik [ott] a fogadást.

3. Oh könyörgést meghallgató, hozzád folyamodik minden test.

4. Bûneim erõt vettek rajtam; vétkeinket te bocsásd meg.

5. Boldog az, a kit te kiválasztasz és magadhoz fogadsz, hogy lakozzék a te tornáczaidban; hadd teljesedjünk meg a te házadnak javaival, a te templomodnak szentségével!

6. Csodálatos dolgokat szólasz nékünk a te igazságodban, idvességünknek Istene; e föld minden szélének és a messze tengernek bizodalma;

7. A ki hegyeket épít erejével, körül van övezve hatalommal;

8. A ki lecsillapítja a tengerek zúgását, habjaik zúgását, és a népek háborgását.

9. Félnek is jeleidtõl a szélek lakói; a napkelet és nyugot határait megörvendezteted.

10. Meglátogatod a földet és elárasztod; nagyon meggazdagítod azt. Istennek folyója tele van vizekkel; gabonát szerzesz nékik, mert úgy rendelted azt.

11. Megitatod barázdáit, göröngyeit meglapítod; záporesõvel meglágyítod azt, termését megáldod.

12. Megkoronázod az esztendõt jóvoltoddal, és a te nyomdokaidon kövérség fakad;

13. Csepegnek a puszta legelõi és a halmokat vígság övezi. [ (Psalms 65:14) A legelõk megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek. ]

1. Az éneklõmesternek; zsoltár, ének.

2. Énekeljétek az õ nevének dicsõségét; dicsõítsétek az õ dicséretét!

3. Mondjátok Istennek: Mily csudálatosak a te mûveid: a te hatalmad nagy volta miatt hízelegnek néked ellenségeid.

4. Az egész föld leborul elõtted; énekel néked, énekli a te nevedet. Szela.

5. Jõjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az õ cselekedetei az emberek fiain.

6. A tengert szárazzá változtatta, a folyamon gyalog mentek át: ott örvendeztünk õ benne.

7. A ki uralkodik az õ hatalmával örökké, szemmel tartja a pogányokat, hogy az engedetlenek fel ne fuvalkodjanak magukban. Szela.

8. Áldjátok népek a mi Istenünket, és hallassátok az õ dicséretének szavát.

9. A ki megeleveníti lelkünket, s nem engedi, hogy lábaink megtántorodjanak.

10. Mert megpróbáltál minket, oh Isten, megtisztítottál, a mint tisztítják az ezüstöt.

11. Hálóba vittél be minket, megszorítottad derekainkat.

12. Embert ültettél fejünkre, tûzbe-vízbe jutottunk: de kihoztál bennünket bõségre.

13. Elmegyek házadba égõáldozatokkal, lefizetem néked fogadásaimat,

14. A melyeket ajakim igértek és szájam mondott nyomorúságomban.

15. Hízlalt juhokat áldozom néked égõáldozatul, kosok jóillatú áldozatával; ökröket bakokkal együtt áldozom néked. Szela.

16. Jõjjetek el és halljátok meg, hadd beszélem el minden istenfélõnek: miket cselekedett az én lelkemmel!

17. Hozzá kiálték az én szájammal, és magasztalás volt nyelvem alatt.

18. Ha hamisságra néztem volna szívemben, meg nem hallgatott volna az én Uram.

19. Ámde meghallgatott Isten, figyelmezett könyörgésem szavára.

20. Áldott az Isten, a ki nem vetette meg könyörgésemet, és kegyelmét [nem vonta meg] tõlem.

1. Az éneklõmesternek, hangszerekkel; zsoltár; ének.

2. Az Isten könyörüljön rajtunk és áldjon meg minket; világosítsa meg az õ orczáját rajtunk. Szela.

3. Hogy megismerjék e földön a te útadat, minden nép közt a te szabadításodat.

4. Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

5. Örvendnek és vígadnak a nemzetek, mert igazsággal ítéled a népeket, és a nemzeteket e földön te igazgatod. Szela.

6. Dicsérnek téged a népek, oh Isten, dicsérnek téged a népek mindnyájan.

7. A föld megadta az õ gyümölcsét: megáld minket az Isten, a mi Istenünk; [ (Psalms 67:8) Megáld minket az Isten, és féli õt a földnek minden határa! ]

1. Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára, éneke.

2. Felkél az Isten, elszélednek ellenségei; és elfutnak elõle az õ gyûlölõi.

3. A mint a füst elszéled, úgy széleszted el õket; a mint elolvad a viasz a tûz elõtt, úgy vesznek el a gonoszok Isten elõl;

4. Az igazak pedig örvendeznek és vígadnak az Isten elõtt, és ujjongnak örömmel.

5. Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az õ nevének; csináljatok útat annak, a ki jön a pusztákon át, a kinek Jah a neve, és örüljetek elõtte.

6. Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az õ szentséges hajlékában.

7. Isten hozza vissza a számûzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat; csak az engedetlenek lakoznak sivatag helyen.

8. Oh Isten, mikor kivonultál a te néped elõtt, mikor a pusztába beléptél: Szela.

9. A föld reng vala, az egek is csepegnek vala Isten elõtt, ez a Sinai hegy is az Isten elõtt, az Izráel Istene elõtt.

10. Bõ záport hintesz vala, oh Isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.

11. Benne tanyázott a te gyülekezeted: te szerzéd jóvoltodból a szegénynek, oh Isten!

12. Az Úr ad vala szólniok az örömhírt vivõ asszonyok nagy csapatának.

13. A seregek királyai futnak, futnak: s a házi asszony zsákmányt osztogat.

14. Ha cserények között hevertek is: [olyanok lesztek, mint] a galambnak szárnyai, a melyeket ezüst borít, vagy [mint] vitorla-tollai, a melyek színarany fényûek.

15. Mikor a Mindenható szétszórta benne a királyokat, [mintha] hó esett [volna] a Salmonon.

16. Isten hegye a Básán hegye; sok halmú hegy a Básán hegye;

17. Mit kevélykedtek ti sok halmú hegyek? Ezt a hegyet választotta Isten lakóhelyéül; bizony [ezen] lakozik az Úr mindörökké!

18. Az Isten szekere húszezer, ezer meg ezer; az Úr közöttük van, mint a Sinai [hegyen] az õ szent [hajléká]ban.

19. Felmentél a magasságba, foglyokat vezettél, adományokat fogadtál emberekben: még a pártütõk is [ide jönnek] lakni, oh Uram Isten!

20. Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene! Szela.

21. Ez a mi Istenünk a szabadításnak Istene, és az Úr Isten az, a ki megszabadít a haláltól.

22. Csak Isten ronthatja meg az õ ellenségeinek fejét, a bûneiben járónak üstökös koponyáját.

23. Azt mondta vala az Úr: Básánból visszahozlak, a tenger mélységébõl is kihozlak,

24. Hogy lábadat veresre fessed a vérben, ebeidnek nyelve az ellenségbõl lakomázzék.

25. Látták a te bevonulásodat, oh Isten! Az én Istenem, királyom bevonulását a szentélybe.

26. Elõl mennek vala az éneklõk, utánok a húrpengetõk, középen a doboló leányok.

27. A gyülekezetekben áldjátok az Istent, az Urat áldjátok, ti Izráel magvából valók!

28. Ott a kis Benjámin, a ki uralkodik rajtok, a Júda fejedelmei és az õ gyülekezetök; a Zebulon fejedelmei [és] a Nafthali fejedelmei.

29. Istened rendelte el a te hatalmadat: erõsítsd meg, oh Isten, azt, a mit számunkra készítettél!

30. A te Jeruzsálem felett álló hajlékodból királyok hoznak majd néked ajándékokat.

31. Fenyítsd meg a nádasnak vadját, a bikák csordáját a népek tulkaival egybe, a kik ezüst-rudakkal terpeszkednek; szórd szét a népeket, a kik a háborúban gyönyörködnek.

32. Eljõnek majd a fõemberek Égyiptomból; Szerecsenország hamar kinyujtja kezeit Istenhez.

33. E földnek országai mind énekeljetek Istennek: zengjetek dicséretet az Úrnak! Szela.

34. A ki kezdettõl fogva az egek egein ül; ímé, [onnét] szól nagy kemény szóval.

35. Tegyetek tisztességet Istennek, a kinek dicsõsége az Izráelen és az õ hatalma a felhõkben van. [ (Psalms 68:36) Rettenetes vagy, oh Isten, a te szent hajlékodból; az Izráelnek Istene ád erõt és hatalmat a népnek. Áldott legyen az Isten! ]

1. Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.

2. Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

3. Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

4. Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

5. Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

6. Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:

7. Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

8. Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.

9. Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.

10. Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

11. Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.

12. Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

13. A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

14. Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.

15. Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;

16. Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

17. Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

18. És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

19. Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

20. Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

21. A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

22. Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

23. Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

24. Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

25. Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.

26. Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;

27. Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.

28. Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

29. Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.

30. Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

31. Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

32. És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.

33. Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!

34. Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.

35. Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

36. Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt. [ (Psalms 69:37) És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét. ]

1. Az éneklõmesternek, Dávidtól, emlékeztetésre.

2. Isten, az én szabadításomra, Uram, az én segítségemre siess!

3. Szégyenüljenek meg és piruljanak, a kik életemre törnek; riadjanak vissza és gyalázat érje õket, a kik bajomat kivánják.

4. Hátráljanak meg gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

5. Örülnek és örvendeznek majd benned mindazok, a kik keresnek tégedet, és ezt mondják majd szüntelen, a kik szeretik a te szabadításodat: Magasztaltassék fel az Isten! [ (Psalms 70:6) Én pedig szegény és nyomorult vagyok: siess hozzám, oh Isten; segedelmem és szabadítóm vagy te Uram: ne késsél! ]

1. Te benned bízom, Uram! Ne szégyenüljek meg soha.

2. A te igazságod szerint ments meg és szabadíts meg engem; hajtsd hozzám füledet és tarts meg engem.

3. Légy sziklaváram, a hova menekülhessek szüntelen; rendelkezzél megtartásom felõl, mert kõszálam és erõsségem vagy te.

4. Én Istenem, szabadíts meg engem a gonosznak kezébõl; a hamisnak és kegyetlennek markából!

5. Mert te vagy az én reménységem, oh Uram, Istenem, én bizodalmam gyermekségemtõl fogva!

6. Reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhébõl te vontál ki engem; rólad szól az én dicséretem szüntelen.

7. Mintegy csudává lettem sokaknak; de te vagy az én erõs bizodalmam.

8. Megtelik szájam dicséreteddel, minden napon a te dicsõségeddel.

9. Ne vess el engem az én vénségemnek idején; mikor elfogy az én erõm, ne hagyj el engem!

10. Mert felõlem szólanak elleneim, és a kik életemre törnek, együtt tanácskoznak,

11. Mondván: Az Isten elhagyta õt! Kergessétek és fogjátok meg, mert nincs, a ki megszabadítsa.

12. Oh Isten, ne távozzál el tõlem! Én Istenem, siess segítségemre!

13. Szégyenüljenek meg és enyészszenek el életemnek ellenségei; borítsa szégyen és gyalázat azokat, a kik vesztemre törnek!

14. Én pedig szüntelen reménylek, és szaporítom minden te dicséretedet.

15. Szájam beszéli a te igazságodat, minden nap a te szabadításodat, mert számát sem tudom.

16. Az Úr Istennek nagy tetteivel járok; csak a te igazságodról emlékezem!

17. Oh Isten, gyermekségemtõl tanítottál engem; és mind mostanig hirdetem a te csudadolgaidat.

18. Vénségemig és megõszülésemig se hagyj el engem, oh Isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendõnek a te nagy tetteidet.

19. Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig, mert nagyságos dolgokat cselekedtél; kicsoda hasonló te hozzád, oh Isten?!

20. A ki sok bajt és nyomorúságot éreztettél velünk, [de] ismét megelevenítesz, és a föld mélységébõl ismét felhozol minket.

21. Megsokasítod az én nagyságomat; hozzám fordulsz [és] megvigasztalsz engem.

22. Én is tisztellek téged lanttal a te hûségedért, én Istenem! Éneklek néked hárfával, oh Izráelnek szentje!

23. Örvendeznek az én ajakim, hogy énekelhetek néked, és lelkem is, a melyet megváltottál.

24. Nyelvem is minden napon hirdeti a te igazságodat, mert megszégyenültek és gyalázattal illettettek, a kik vesztemre törnek.

1. Salamoné.

2. Hadd ítélje népedet igazsággal, és a te szegényeidet méltányossággal.

3. Teremjenek a hegyek békességet a népnek, és a halmok igazságot.

4. Legyen birája a nép szegényeinek, segítsen a szûkölködõnek fiain, és törje össze az erõszakoskodót.

5. Féljenek téged, a míg a nap áll és a meddig a hold fénylik, nemzedékrõl nemzedékre.

6. Szálljon alá, mint esõ a rétre, mint zápor, a mely megöntözi a földet.

7. Virágozzék az õ idejében az igaz és a béke teljessége, a míg nem lesz a hold.

8. És uralkodjék egyik tengertõl a másik tengerig, és a [nagy] folyamtól a föld határáig.

9. Boruljanak le elõtte a pusztalakók, és nyalják ellenségei a port.

10. Tarsis és a szigetek királyai hozzanak ajándékot; Seba és Szeba királyai adománynyal járuljanak elé.

11. Hajoljanak meg elõtte mind a királyok, és minden nemzet szolgáljon néki.

12. Mert megszabadítja a kiáltó szûkölködõt; a nyomorultat, a kinek nincs segítõje.

13. Könyörül a szegényen és szûkölködõn, s a szûkölködõk lelkét megszabadítja;

14. Az elnyomástól és erõszaktól megmenti lelköket, és vérök drága az õ szemében.

15. És éljen õ és adjanak néki Seba aranyából; imádkozzanak érte szüntelen, és áldják õt minden napon.

16. Bõ gabona legyen az országban a hegyek tetején is; rengjen gyümölcse, mint a Libanon, s viruljon a városok népe, mint a földnek füve.

17. Tartson neve mindörökké; viruljon neve, míg a nap lesz; vele áldják magokat mind a nemzetek, és magasztalják õt.

18. Áldott az Úr Isten, Izráelnek Istene, a ki csudadolgokat cselekszik egyedül!

19. Áldott legyen az õ dicsõséges neve mindörökké, és teljék be dicsõségével az egész föld. Ámen! Ámen!

20. Itt végzõdnek Dávidnak, az Isai fiának könyörgései.

Significados: Hermon, Saul, Efraim, Sinai.

Você está lendo Salmos na edição KAROLI, Károli, em Húngaro.
Este lívro compôe o Antigo Testamento, tem 150 capítulos, e 2461 versículos.