Salmos

1. Mózesnek, az Isten emberének imádsága.

2. Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

3. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

4. Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

5. Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

6. Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.

7. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

8. Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.

9. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

12. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

13. Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

14. reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.

15. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

16. Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.

17. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

1. Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugoszik az.

2. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem õ benne bízom!

3. Mert õ szabadít meg téged a madarásznak tõrébõl, a veszedelmes dögvésztõl.

4. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az õ hûsége.

5. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstõl, a repülõ nyíltól nappal;

6. A dögvésztõl, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít.

7. Elesnek mellõled ezeren, és jobb kezed felõl tízezeren; és hozzád nem is közelít.

8. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!

9. Mert [azt mondtad] te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá:

10. Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz;

11. Mert az õ angyalainak parancsolt felõled, hogy õrizzenek téged minden útadban.

12. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kõbe.

13. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt.

14. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom õt, felmagasztalom õt, mert ismeri az én nevemet!

15. Segítségül hív engem, ezért meghallgatom õt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsõítem õt.

16. Hosszú élettel elégítem meg õt, és megmutatom néki az én szabadításomat.

1. Zsoltár, ének szombat napra.

2. dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!

3. Hirdetni jó reggel a te kegyelmedet, és éjjelente a te hûséges voltodat.

4. Tíz húrú hegedûvel és lanttal, hárfán való zengedezéssel.

5. Mert megvidámítottál engem Uram a te cselekedeteddel, a te kezednek mûveiben örvendezem.

6. Mely nagyok Uram a te mûveid, igen mélységesek a te gondolataid!

7. A balgatag ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt:

8. Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fû, és virágoznak mind a hamisság cselekedõk, mindörökké elveszszenek õk;

9. Te pedig Uram, magasságos vagy örökké!

10. Mert ímé, a te ellenségeid elvesznek, [és ]elszélednek mind a hamisság cselekedõk!

11. De magasra növeszted az én szarvamat, mint az egyszarvúét; elárasztatom csillogó olajjal.

12. És legeltetem szememet az én ellenségeimen, és az ellenem támadó gonosztevõkön mulat majd a fülem.

13. Az igaz virágzik, mint a pálmafa, növekedik, mint a czédrus a Libánonon.

14. Plánták [õk] az Úrnak házában; a mi Istenünknek tornáczaiban virágzanak.

15. Még a vén korban is gyümölcsöznek; kövérek és zöldellõk lesznek; [ (Psalms 92:16) Hogy hirdessék, hogy igazságos az Úr, az én kõsziklám, és hogy nincsen hamisság benne! ]

1. Uralkodik az Úr, méltóságot öltözött fel; felöltözött az Úr: hatalmat övezett magára; megerõsítette a földet is, hogy meg ne induljon.

2. Állandó a te királyi széked eleitõl kezdve; öröktõl fogva vagy te!

3. A folyóvizek Uram, a folyóvizek zúgnak, a folyóvizek hullámokat hánynak;

4. A nagy vizek zúgásainál, a tengernek felséges morajlásánál felségesebb az Úr a magasságban.

5. A te bizonyságaid igen bizonyosak, a te házadat illeti Uram szentség, napok hosszáig!

1. Uram, bosszúállásnak Istene! Bosszúállásnak Istene, jelenj meg!

2. Emelkedjél fel te, földnek birája, fizess meg a kevélyeknek!

3. A hitetlenek, Uram, meddig még, meddig örvendeznek még a hitetlenek?

4. Piszkolódnak, keményen szólnak; kérkednek mindnyájan a hamisság cselekedõi.

5. A te népedet Uram tapossák, és nyomorgatják a te örökségedet.

6. Az özvegyet és jövevényt megölik, az árvákat is fojtogatják.

7. És ezt mondják: Nem látja az Úr, és nem veszi észre a Jákób Istene!

8. Eszméljetek ti bolondok a nép között! És ti balgatagok, mikor tértek eszetekre?

9. A ki a fület plántálta, avagy nem hall-é? És a ki a szemet formálta, avagy nem lát-é?

10. A ki megfeddi a népeket, avagy nem fenyít-é meg? Õ, a ki az embert tudományra tanítja:

11. Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.

12. Boldog ember az, a kit te megfeddesz Uram, és a kit megtanítasz a te törvényedre;

13. Hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján, míg megásták a vermet a hitetlennek!

14. Bizony nem veti el az Úr az õ népét, és el nem hagyja az õ örökségét!

15. Mert igazságra fordul vissza az ítélet, és utána mennek mind az igazszívûek.

16. Kicsoda támad fel én mellettem a gonoszok ellen? Kicsoda áll mellém a hamisság cselekedõk ellen?

17. Ha az Úr nem lett volna segítségül nékem: már-már ott lakoznék lelkem a csendességben.

18. Mikor azt mondtam: Az én lábam eliszamodott: a te kegyelmed, Uram, megtámogatott engem.

19. Mikor megsokasodtak bennem az én aggódásaim: a te vígasztalásaid megvidámították az én lelkemet.

20. Van-é köze te hozzád a hamisság székének, a mely nyomorúságot szerez törvény színe alatt?

21. Egybegyülekeznek az igaznak lelke ellen, és elkárhoztatják az ártatlannak vérét.

22. De kõváram lõn én nékem az Úr, és az én Istenem az én oltalmamnak kõsziklája;

23. És visszafordítja reájok az õ álnokságukat, és az õ gonoszságukkal veszti el õket; elveszti õket az Úr, a mi Istenünk.

1. Jõjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kõsziklájának!

2. Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel.

3. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül.

4. A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi.

5. A kié a tenger, és õ alkotta is azt, és a szárazföldet is az õ kezei formálták.

6. Jõjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr elõtt, a mi alkotónk elõtt!

7. Mert õ a mi Istenünk, mi pedig az õ legelõjének népei és az õ kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az õ szavát.

8. Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában:

9. A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet.

10. Negyven esztendeig bosszankodtam [e] nemzetségen, és mondám: Tévelygõ szívû nép õk, és nem tudják õk az én útamat!

11. A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam [helyére.]

1. Énekeljetek az Úrnak új éneket; énekelj az Úrnak te egész föld!

2. Énekeljetek az Úrnak, áldjátok az õ nevét; hirdessétek napról-napra az õ szabadítását.

3. Beszéljétek a népek között az õ dicsõségét, minden nemzet között az õ csodadolgait;

4. Mert nagy az Úr és igen dicséretes, rettenetes minden isten felett.

5. Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.

6. Ékesség és fenség van elõtte; tisztesség és méltóság az õ szent helyén.

7. Adjatok az Úrnak népeknek nemzetségei: adjatok az Úrnak dicsõséget és tisztességet!

8. Adjátok az Úrnak neve dicsõségét; hozzatok ajándékot és jõjjetek be az õ tornáczaiba!

9. Hajoljatok meg az Úr elõtt szent ékességben; rettegjen elõtte az egész föld!

10. Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerõsítette a földet, hogy meg ne induljon; õ ítéli meg a népeket igazsággal.

11. Örüljenek az egek és örvendezzen a föld; harsogjon a tenger és minden benne való!

12. Viduljon a mezõ és minden, a mi rajta van; örvend akkor az erdõ minden fája is,

13. Az Úrnak orczája elõtt, mert eljön, mert eljön, hogy megítélje e földet. Megítéli majd a világot igazsággal, és a népeket az õ hûségével.

1. Az Úr uralkodik, örüljön a föld; örvendezzenek a temérdek szigetek.

2. Felhõ és homályosság van körülte; igazság és jogosság az õ székének erõssége.

3. Tûz jár elõtte, és köröskörül elégeti az õ szorongatóit.

4. Megvilágosítják az õ villámai a világot; látja és megretteg a föld.

5. A hegyek, mint a viasz megolvadnak az Úr elõtt, az egész földnek Ura elõtt.

6. Az egek hirdetik az õ igazságát, és minden nép látja az õ dicsõségét.

7. Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek; meghajolnak elõtte mind az istenek.

8. Hallotta és örvendeze Sion, és örülének Júdának leányai a te ítéleteidnek Uram!

9. Mert te felséges vagy Uram az egész földön, és igen felmagasztaltattál minden isten felett!

10. A kik szeretitek az Urat, gyûlöljétek a gonoszt! Megõrzi õ az õ kegyeltjeinek lelkét; a gonoszok kezébõl megszabadítja õket.

11. Világosság támad fel az igazra, és az egyenesszívûekre öröm.

12. Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az õ szentséges emlékezetét!

1. Zsoltár. megsegítette õt az õ jobbkeze és az õ szentséges karja.

2. Tudtul adta az Úr az õ szabadítását; a népek elõtt megjelentette az õ igazságát.

3. Megemlékezett az õ kegyelmérõl és Izráel házához való hûségérõl; látták a föld határai mind a mi Istenünknek szabadítását.

4. Vígan énekelj az Úrnak te egész föld; harsanjatok fel, örvendezzetek és zengedezzetek!

5. Zengedezzetek az Úrnak hárfával, hárfával és hangos énekléssel;

6. Trombitákkal és kürtzengéssel vígadozzatok a király, az Úr elõtt!

7. Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.

8. A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek

9. Az Úr elõtt, mert eljön megítélni a földet; megítéli a világot igazsággal és a népeket méltányossággal.

1. Az Úr uralkodik, reszkessenek a népek; Kérubokon ül, remegjen a föld!

2. Nagy az Úr a Sionon, és magasságos õ minden nép felett.

3. Tiszteljék a te nagy és rettenetes nevedet, - szent az!

4. És tisztesség a királynak, a ki szereti a jogosságot! Te megerõsítetted az egyenességet; jogosságot és igazságot szereztél Jákóbban.

5. Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ lábainak zsámolya elé; szent õ!

6. Mózes és Áron az õ papjaival, és Sámuel az õ nevét segítségül hívókkal egybe, segítségül hívják vala az Urat, és meghallgatá õket.

7. Felhõ-oszlopban szólt vala hozzájok; megõrizték az õ bizonyságtételét és rendeletét, a melyet adott vala nékik.

8. Uram, mi Istenünk! Te meghallgattad õket, kegyelmes Isten voltál hozzájok; de bosszúálló az õ hiábavalóságaik miatt.

9. Magasztaljátok az Urat, a mi Istenünket, és boruljatok le az õ szent hegyén; mert szent az Úr, a mi Istenünk!

1. Hálaadó zsoltár.

2. Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel; menjetek eléje vígassággal.

3. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten; õ alkotott minket és nem magunk; az õ népe és az õ legelõinek juhai vagyunk.

4. Menjetek be az õ kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az õ nevét!

5. Mert jó az Úr, örökkévaló az õ kegyelme, és nemzedékrõl nemzedékre való az õ hûsége!

1. Dávid zsoltára. te néked zengek éneket, Uram!

2. Gondom van a tökéletes útra: mikor jössz el hozzám? Szívemnek tökéletessége szerint járok én az én házamban.

3. Nem vetem a szemem hiábavaló dologra; a pártoskodók cselekedetét gyûlölöm: nincs köze hozzám.

4. A csalárd szív távol van én tõlem, gonoszt nem ismerek.

5. A ki titkon rágalmazza az õ felebarátját, elvesztem azt; a nagyralátót és a kevélyszívût, azt el nem szenvedem.

6. Szemmel tartom a föld hûségeseit, hogy mellettem lakozzanak; a tökéletesség útjában járó, az szolgál engem.

7. Nem lakozik az én házamban, a ki csalárdságot mível; a ki hazugságot szól, nem állhat meg szemeim elõtt.

8. Reggelenként elvesztem e földnek latrait, hogy kigyomláljak az Úrnak városából minden gonosztevõt.

1. A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

2. Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

3. Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

4. Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.

5. Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

6. Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

7. Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

8. Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.

9. Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

10. Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

11. A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

12. Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

13. De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]

14. Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

15. Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

16. És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

17. Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

18. Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

19. Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

20. Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

21. Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

22. Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

23. Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

24. Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

25. Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

26. Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

27. Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

28. De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak. [ (Psalms 102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted. ]

1. A Dávidé.

2. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.

3. A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

4. A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

5. A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

6. Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

7. Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit.

8. Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.

9. Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

10. Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

11. Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt.

12. A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket.

13. A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.

14. Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

15. Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.

16. Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.

17. De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain;

18. Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

19. Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat.

20. Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.

21. Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!

22. Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

1. Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

2. A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

3. A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

4. A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

5. Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

6. Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

7. Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

8. Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

9. Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

10. A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

11. Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

12. Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

13. A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.

14. A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,

15. És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.

16. Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

17. A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

18. A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

19. Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

20. Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;

21. Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.

22. Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;

23. Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.

24. Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

25. Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

26. Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

27. Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.

28. Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

29. Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

30. Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

31. Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;

32. A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

33. Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

34. Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

35. Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

1. Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!

2. Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.

3. Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

4. Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

5. Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.

6. Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!

7. Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.

8. Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

9. A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.

10. És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

11. Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

12. Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,

13. És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

14. Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]

15. Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

16. Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,

17. Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

18. A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,

19. Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.

20. Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;

21. Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;

22. Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

23. És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

24. És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.

25. Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.

26. Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

27. Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.

28. Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.

29. Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.

30. Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]

31. Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.

32. Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.

33. És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.

34. Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

35. És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

36. És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

37. És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

38. Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.

39. Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.

40. Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.

41. Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

42. Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.

43. Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.

44. És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

45. Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!

1. Dicsérjétek az Urat. mert örökkévaló az õ kegyelme.

2. Ki beszélhetné el az Úr nagy tetteit? és jelenthetné ki minden dicsõségét?

3. Boldog, a ki megtartja a törvényt, [és] igazán cselekszik minden idõben.

4. Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jõjj el hozzám szabadításoddal,

5. Hogy láthassam választottaidhoz való jóvoltodat, [és] örvendezhessek néped örömében; hogy dicsekedjem a te örökségeddel!

6. Vétkeztünk atyáinkkal együtt; bûnösök, gonoszok valánk.

7. Atyáink nem értették meg Égyiptomban csodáidat, nem emlegették meg kegyelmed nagyságát, hanem daczoskodtak a tengernél, a veres tengernél.

8. De õ megsegíté õket az õ nevéért, hogy megismertesse a maga erejét.

9. Rákiálta a veres tengerre és kiszáradt, s úgy vivé õket a mélységeken, mint egy síkon.

10. És kisegíté õket a gyûlölõ kezébõl; kimentette õket ellenség kezébõl.

11. Szorongatóikat víz borította el, egy sem maradt meg belõlük.

12. És hittek az õ beszédeinek, [és] énekelték az õ dicséretét.

13. Hirtelen elfeledék cselekedeteit; nem várák az õ tanácsát!

14. Epekedés epeszté õket a pusztában, és próbára tevék Istent a sivatagon.

15. És megadá nékik, a mit kivántak; és ösztövérséget bocsáta lelkökbe.

16. És irigységre indulának Mózes ellen a táborban, az Úr szentje, Áron ellen.

17. Megnyilt a föld és elnyelé Dátánt, és beborítá Abirám seregét.

18. És tûz gyulladt fel azok seregében, láng égeté el a gonoszokat.

19. Borjút csináltak a Hóreb alatt, és hajlongtak az öntött bálvány elõtt.

20. Felcserélték az õ dicsõségöket: ökörnek képével, a mely füvet eszik.

21. Elfeledkezének Istenrõl, szabadítójokról, a ki nagy dolgokat mûvelt Égyiptomban,

22. Csodákat a Khám országában, félelmetes dolgokat a veres tenger mellett.

23. Gondolta, hogy kipusztítja õket; de Mózes, az õ választottja, elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját, hogy el ne veszítse [õket.]

24. És becsmérelték a kivánatos földet, nem hittek az õ igéretének.

25. És morgolódtak sátraikban, és nem hallgattak az Úr szavára.

26. De õ felemelé kezét reájok, hogy lesújtsa õket a pusztában;

27. S hogy a pogányok közé dobja magvaikat, és szétszórja õket a tartományokban.

28. Majd hozzácsapódtak a Baál-Peorhoz, és ették a holtak áldozatait.

29. És felingerelték cselekedeteikkel, és zúdult reájok a csapás.

30. Ekkor felállott Fineás és ítélt; és a csapásnak vége lõn.

31. És igazságul tulajdoníttaték néki firól-fira mindörökké.

32. Megharagíták a Meribáh vizeinél is, és baja támadt Mózesnek miattok,

33. Mert megkeseríték az õ szívét, és gondatlanul szólt ajkaival.

34. Nem irtották ki a népeket sem, a mint utasította õket az Úr.

35. Sõt összeelegyedtek a pogányokkal, és eltanulták cselekedeteiket.

36. És tisztelték azoknak bálványait, és tõrré levének azok reájok.

37. És feláldozák fiaikat és leányaikat az ördögöknek,

38. És ártatlan vért ontának: fiaik és leányaik vérét, a kiket Kanaán bálványainak áldoztak, és megfertõzteték a föld öldökléssel.

39. És tisztátalanokká lõnek cselekedeteikben, és paráznákká tetteikben.

40. De felgyúlt az Úr haragja népe ellen, és megútálta az õ örökségét.

41. És odaadá õket pogányok kezébe, és gyûlölõik uralkodtak rajtok.

42. És sanyargatták õket ellenségeik, és görnyedtek azoknak hatalma alatt!

43. Számtalanszor megmentette õket, de õk felháboríták szándékaikkal, és mélyebben merültek bûneikbe.

44. De reájok tekintett a nyomorúság napján, mikor meghallgatá rimánkodásukat;

45. És megemlékezett velök kötött szövetségérõl, és nagy kegyelmessége szerint megengesztelõdék.

46. És könyörületességre indítá irántok mindazokat, a kik õket fogva elvivék.

47. Segíts meg minket, Urunk Istenünk, és gyûjts össze minket a pogányok közül, hogy dicsõítsük a te szent nevedet, és dicsekedjünk a te dicséreteddel.

48. Áldott legyen az Úr, Izráel Istene örökkön örökké, és minden nép mondja: Ámen. Dicsérjétek az Urat.

Significados: .

Você está lendo Salmos na edição KAROLI, Károli, em Húngaro.
Este lívro compôe o Antigo Testamento, tem 150 capítulos, e 2461 versículos.