Cânticos 4

¹ Ímé szép vagy, én mátkám, ímé szép vagy,

² A te fogaid hasonlók a megnyirt [juhok] nyájához,

³ Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,

⁴ Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,

⁵ A te két emlõd [olyan,] mint két vadkecske,

⁶ Míg meghûsül a nap, és elmulnak az árnyékok,

⁷ Mindenestõl szép vagy, én mátkám,

⁸ Én velem a Libánusról, én jegyesem,

⁹ Megsebesítetted az én szívemet, én húgom, jegyesem,

¹⁰ Mely igen szépek a te szerelmeid, én húgom, jegyesem!

¹¹ Színmézet csepegnek a te ajkaid, én jegyesem,

¹² [Olyan, mint a] berekesztett kert az én húgom, jegyesem!

¹³ A te csemetéid gránátalmás kert,

¹⁴ Nárdus és sáfrány, jóillatú nád és fahéj,

¹⁵ Kerteknek forrása, élõ vizeknek kútfeje,

¹⁶ Serkenj fel északi szél, és jõjj el déli szél,